2017. júl 09.

Szerelmes Shakespeare (Madách Színház, 2017)

írta: John Theatre
Szerelmes Shakespeare (Madách Színház, 2017)

yg1j_200_200.jpgA Madách Színház idei szuperprodukciójának premierjét 2017. június 9-én és 10-én tartották. A többszörös díjnyertes film alapján készült Szerelmes Shakespeare a hazai palettán üdítő színfolt, és nem csak azért, mert könnyed szórakozást nyújt a nyári nagy melegben, hanem mert új szintre emelte a prózai előadás fogalmát.

Az 1998-ban készült moziváltozatot korának egyik legjobb romantikus filmjeként tartják számon. Marc Norman és Tom Stoppard Oscar-díjas forgatókönyvéből Lee Hall készített színpadi adaptációt, amelynek ősbemutatóját Londonban tartották 2014 júliusában. Viszonylag tehát igen hamar elérkezett hozzánk is a magyar változat, amely számomra az utóbbi évek egyik legélvezetesebb darabjává vált.

fp133.jpg

A cselekmény középpontjában William Shakespeare egyik leghíresebb művének, a Romeo és Júliának (fiktív) keletkezéstörténete áll. A nagy mű persze nem születhetett volna meg igaz szerelem nélkül: az angol drámaíró beleszeret Violába, a gazdag családból származó hölgybe, akinek minden vágya, hogy végre színpadra állhasson. Ám a korabeli szokások szerint női színész nem léphetett a világot jelentő deszkákra, így Viola fiúnak öltözve, álnéven válik az innen-onnan verbuválódott társulat részévé. A szerelmesek így egyre több időt tölthetnek együtt, ám érzéseik mégis tiltottá válnak, mert a lányt az apja a nemesi ranggal rendelkező Wessex-nek ígérte feleségül, a házasságra pedig maga az angol királynő is áldását adta, amely egyúttal parancsnak is minősül.

x294.jpg

A július 2-i előadáson az ifjú tollforgatót Solti Ádám alakította, meglepő hitelességgel. Játékával sikeresen megjelenítette a laza drámaírót, kicsi modernitást is csempészett az alakításába, amelytől teljesen hétköznapivá, emberivé varázsolta a drámaíró alakját. Viola szerepében Petrik Andreát láthattam, őt a Kincsem című film főszereplőjeként ismertem. Játéka élvezetes volt, a fiú és a lány szerepben is egyaránt otthonosan mozgott, egyedül az enyhe beszédhibája volt zavaró időnként. Wessex gróf szerepében Debreczeny Csaba lubickolt, láthatóan nagyon szeret ennek az arrogáns, öntelt fickónak a bőrébe bújni. Az én szememben ő volt az, aki az előadás elejétől a végig tökéletesen szerepben maradt: az arcjáték, a testtartás, a hangsúly mindvégig a helyén volt. A királynő karaktere inkább főhajtás az azt játszó színésznő(k) előtt: hiába van Csákányi Eszter neve a címlapon az elsők között, alig pár percnyi játékidőt kap. Szerepe mégis jelentős, hiszen a cselekmény fordulópontján jelenik meg, egyfajta deus ex machina mindegyik színrelépése. Csákányi alakítása, valamint a nagyszabású, korhű jelmeze könnyedén eszünkbe juttathatja az Alice Csodaországban gonosz Szívkirálynőjét is.

fp2.jpg

A romantikus szál tehát adott, de ugyanígy végig jelen van a történetben a komédia vonulat, amihez a legnagyobb neveket sikerült megnyernie a színháznak. Henslowe-t, a szélhámos „színigazgatót” Szerednyey Béla alakítja, játéka ugyanolyan üdítő, mint riválisáé, Magyar Attiláé, aki Burbage szerepéhez műpocakot is kapott, amely csak pluszt adott a fantasztikus játékához. A kissé nagyképű Nedet (a darabbeli darabban Mercutiot) Hajdú István viszi színre, míg a kocsmáros Ralph szerepét (és a Romeoban a dajkát) Székhelyi Józsefre osztották. Ők ketten is nagy élvezettel játszottak végig, a közönség helyenként nyílt tapsviharral jutalmazta a játékukat. A kisebb szerepekben Szemenyei János, Sánta László, Gábor Márkó, Galbenisz Tomasz is feltűnik, akik szintén megfelelő alázattal viseltettek a karakterük iránt. Viola dajkáját Tóth Enikő alakította, ám a szerep nem adott neki túl nagy játéklehetőséget, de még ezt a keveset is igyekezett jól kihasználni. Az egyedüli, akinek nem sikerült meggyőznie, Adorjáni Bálint volt. Az Ének az esőben Donjaként is nagy csalódást keltett bennem, de most sem sikerült meggyőznie: játéka kissé sótlan, hiteltelen volt, habár tény, hogy egy fokkal élvezetesebb  színészi alakítását láthattam most.

fp161.jpg

A Szerelmes Shakespere azonban nem csak a színészek és a történet miatt válik a mai magyar színjátszás mérföldkövévé: Szirtes Tamás és csapata ugyanis valóban új értelmezést adtak a prózai daraboknak. A cselekmény gyakorlatilag filmként pereg előttünk, a gyors színváltozásokat egy-egy musical is megirigyelhetné. Rózsa István a reneszánsz kor hangulatát tökéletesen megidéző díszletei könnyedén mozgathatóak, így nemes egyszerűséggel váltunk másodpercek alatt Viola hálószobájából egy bálterembe, onnan a kerthelységbe vagy éppen egy kocsmába, próbaterembe. A második felvonásban, a Romeo és Júlia bemutatásakor hol a korabeli nézőtéren, hol a takarásban lehetünk szemtanúi a sikerdarab premierjének. A díszlettel kiváló összhangot képet az animáció is, amely Vízvárdi András munkája, és amelynek köszönhetően szemet gyönyörködtető színpadképet kapunk. Ilyen például mindkét felvonás „fináléja”, az egyikben a baldachin mögé rejtőző szerelmesek árnyképe csal boldog mosolyt az arcunkra, a másikban a távolba tartó hajó, rajta Violával csal könnyeket a szemünkbe.

fp164.jpg

Ami kissé szokatlan egy prózai darabnál, az a zenei betétek. Megijedni nem kell: egyetlen szereplő sem fakad dalra, hanem egy négy férfiből álló énekkar gondoskodik sokszor a zavartalan színváltozásról. A darabhoz Gulyás Levente szerzett zenét, amely szintén megalapozza a reneszánsz hangulatot, ráadásul remek melodrámaként is szolgál bizonyos jeleneteknél, így a nézőnek mindvégig olyan érzése van, mintha egy színes, szélesvásznú mozira váltott volna jegyet. A táncbetéteket a színház állandó koreográfusának, Tihanyi Ákosnak köszönhetjük, aki nem csak az előadást, de a tapsrendet is megtöltötte némi plusszal.

fp117.jpg

Szirtes Tamás rendezése pedig szokás szerint szépen helyt áll. A direktor remek érzékkel nyúlt a szövegkönyvhöz, remekül kihasznált a darab adta fricskákat, számomra külön tetszett az az intelligens humor és párhuzam, amely Shakespeare több művével is párhuzamba állítható. Persze, ezek inkább csak afféle pluszt adnak a történethez, amely önmagában is élvezhető, de a színház- és drámarajongók ezek által a pluszok által érezhetik kicsit maguknak bennfentesnek. Ennél pedig nem is kell több.

Marc Norman & Tom Stoppard forgatókönyve alapján szí­npadra alkalmazta: Lee Hall
Fordította: Szabó T. Anna
Zeneszerző: Gulyás Levente

Díszlettervező: Rózsa István
Jelmeztervező: Rományi Nóra
Koreográfus: Tihanyi Ákos
Rendező: Szirtes Tamás

A bemutató időpontja: 2017. június 9. – Madách Színház

A cikk a 2017. július 2-án, 19 órakor kezdődő előadás alapján íródott.

A bejegyzésben található fotók a Madách Színház oldaláról származnak!

Szólj hozzá

2017 Madách Színház Szemenyei János Szirtes Tamás Szabó T. Anna Próza Csákányi Eszter Petrik Andrea Adorjáni Bálint Szerednyey Béla Sánta László Szerelmes Shakespeare Magyar Attila Tihanyi Ákos Székhelyi József Tóth Enikő Gábor Márkó Gulyás Levente Solti Ádám Lee Hall Galbenisz Tomasz Debreczeny Csba Hajdú Istán