A közel egy évvel ezelőtt a Vígszínház Házi Színpadán bemutatott A Pentheszileia Program nem csak kemény és valóságos témája folytán válik maradandó alkotássá a nézők számára, hanem a főszerepet játszó Szilágy Csenge miatt is, aki megdöbbentő erejű alakításával kápráztat el minket jelenetről jelenetre.

Kincses Réka, a marosvásárhelyi származású, Németországban élő fiatal magyar filmrendező, író, drámaíró A Pentheszileia Program című drámájával mutatkozott be a hazai közönségnek íróként és rendezőként. A darab nagyon sok mindent vág az arcunkban, de leginkább a mai fiatalságról egy groteszk portré. A görög drámahősnő nevét viselő huszonéves lány keresi a helyét a világban, vágyik a szeretetre, a Férfira, aki azonban nem érkezik meg. Vagy éppenséggel megérkezik, csak Pentheszileia taszítja el őket múltja miatt, amely szép lassan tárul fel előttünk.

A darab cselekményvezetése filmszerű élményt nyújt a közönségnek, hiszen a jelen és a múlt találkozik egymással, amely időnként megnehezíti a történet követhetőségét. De egy idő után ez mégsem válik zavaróvá, hiszen a szövegkönyvnek és a rendezésnek éppen ez a célja: nem lineárisan kívánja bemutatni a fiatal főhősnő életét és személyiségét, hanem apró darabok építkezik, amelyet a nézőnek magának kell összeillesztenie. A jelenetek váltakozása, összevisszasága pedig leginkább azt mutatja be, mi is játszódik le a főszereplő fejében.

Már amikor megérkezünk a színházba – a negyedik emeleten lévő Házi Színpadra a művészbejárón keresztül vezet az út, amely külön fokozza az élményt –, különös színpadkép fogad minket. Holjencsik Anna Vita díszlete leginkább a lány bevetetlen ágyára és a körülötte lévő káoszra fókuszál, amely remekül szimbolizálja a főhősnő lelki állapotát. Pentheszileia élete is maga a káosz, és hiába próbál meg rendet tenni maga körül, csak a szőnyeg – jelen esetben az ágy – alá söpöri a problémákat, amelyek attól továbbra is jelen vannak az életében.

A szinopszis is felhívja a figyelmet arra, hogy a szexualitás erősen jelen van a darab során (az előadás megtekintése többek között ezért is 18 éven felülieknek ajánlott!), mégsem számít arra a néző, hogy rögtön az első percekben a maszturbáló nagypapáról kezd mesélni nekünk a főhős kendőzetlenül, semleges hangon, mintha csak az időjárást ecsetelné. Az erotika azonban nem válik öncélúvá, amely mindenképpen dicsérendő.

A darab főhőse próbál menekülni a múltja elől, amelyre átokként tekint. Családjának nő tagjai nem hozhattak önálló döntést, amely meg is látszik a kapcsolatukon. Nagyanyja – a régi szokásokhoz híven – kényszerházasságra lépett egy olyan férfival, akitől undorodott. A frigyre leginkább azért került sor, mert a szülők azt sulykolták a lányukba, hogy őt szeretni nem lehet. Az ő gyermeke – Pentheszileia anyja – is boldogtalan házasságban él férjével, és ez a lányával való kapcsolatára is kihatással van. Ezért sem csoda, hogy a főhős minden erejével küzd a férfiak és a gyermeknemzés ellen, ha kell, abortusz útján is megszabadul a magzattól. Ugyanakkor kétségbeesetten próbálja megtalálni a boldogságot: titkos viszonyt folytat a pszichológusával, majd szerelembe esik a költővel, aki szép szavakkal bolondítja magába a lányt. És eközben nem képes meglátni a valódi lehetőséget a fiatal orvos személyében, aki képes lenne boldoggá tenni őt. A téma roppant aktuális, és annak ellenére – vagy éppen azért –, hogy egy labilis elmeállapotú főszereplőn keresztül tárja elénk véleményét Kincses Réka a világról és a mai fiatalságról, még riasztóbbá válik ez a jövőkép.

Szilágyi Csenge alakításáról csak szuperablatívuszokban tudok beszélni. Pár évvel ezelőtt láttam a Sirályban, ahol Mását játszotta, már ott is megragadt az emlékezetemben, de még most is elcsodálkozom azon, hogy fiatal kora ellenére, hogyan lehet ennyire tehetséges. Szerencsémre közvetlenül az első sorból élvezhettem a játékát, így minden rezdülését láthattam, ahogy teljesen eggyé vált a szereppel. Hiteles, természetes és mélyen emberi alakításával abszolút elvitte a hátán a darabot, ami a többi színésznek – akik szintén remekeltek az este folyamán – csak megnehezítette a dolgát, mert ekkora katartikus élményt adó játék mellett az ő alakításuk kicsit háttérbe szorult.

Achilleszt Király Dániel alakítja, akinek talán a leghálátlanabb feladat jutott a színészek közül. A költő figurája ugyanis azt a tipikus, és talán kissé egysíkú férfit jeleníti meg, amilyeneket a filmekben látni, ahogyan a negatív hősöket állítják be. Achilles a gyarló és esendő férfi jelképévé válik a történet végére, aki szintén törődésre vágyik, ugyanakkor képtelen önként kilépni a komfortzónájából. Király bizonyos részeknél nem is tudott nagyon szerepbe helyeződni, egyedül az ő játékán éreztem némi műviséget helyenként, bár ez sem volt kimondottan zavaró. Ettől függetlenül neki is voltak nagyon erős jelenetei, és valószínűleg a gyengébb pillanatok sem tűntek volna fel, ha a partnere játéka nem ennyire erővel teli.

Hevér Gábor felváltva játssza az Apa és a Terapeuta szerepét, amely abszolút tudatos döntés lehetett a rendező részéről, mert így a pszichiáterrel való kapcsolatban megjelenik az apa-kép is, amely szintén nagyban befolyásolja a főhős gondolkodását. Hevér egyébként kiválóan elkülöníti a két figurát, az Apa figurája kellően humoros és szomorú egyszerre, míg a Terapeuta inkább az önös érdekeket kergető férfi alakját mutatja be. Ugyanezeket írhatom a fiatal Csapó Attiláról is, akinek karakterei (Nőgyógyász, Nagyapa, Dédapa) kellően ellensúlyozzák egymást, és ezeket a színész is élesen elválasztja egymástól.

Női fronton további két nagyszerű színésznőt kapunk: Hullan Zsuzsát, aki az előadás kezdetén a nézők soraiból emelkedik fel (éppen mellette ültem), ezzel is külön kiemelve az anya karakterét, mintha csak azt üzenné a rendező, hogy ez a nő a hétköznapi embereket képviseli. Ahogyan haladunk előre a történetben, az ő múltját is megismerjük, igaz, azt is lánya szemszögén keresztül. Pentheszileia és az anyja között végig ott vibrál a feszültség, amely a történet végére sem oldódik fel, hiszen a generációk közötti különbségek a szemléletmódjukban, valamint a korábbi életüknek a jelenre való kihatása komoly éket vert közéjük. A Nagyanya és Dédanya szerepében Lázár Kati látható, aki vendégművészként érkezett a színházhoz, és aki erőteljes játékával ismételten bebizonyítja, hogy nem véletlen van több évtizede a színpadon.

A Pentheszileia Program összességében egy roppant erős darab, amely mélyen megrendíti és elgondolkodtatja a nézőjét. Talán nem is kellene kiemelnem, mert ez lenne az evidens, de hosszú idő után ez volt az első olyan előadás, ahol a nézők csendben, mindenféle feszengés és beszéd nélkül ülték végig a közel másfél órát. Ez pedig részben a darab érdemes is.

Író: Kincses Réka
Jelmez: Pusztai Judit
Díszlet: Holjencsik Anna Vita
Rendező: Kincses Réka

A bemutató időponjta: 2016. október 16. – Vígszínház, Házi Színpad

A cikk 2017. december 9-én, 19 óra 30 perckor kezdődő előadás alapján íródott.

A bejegyzésben található előadás-fotók (Gordon Eszter munkája) a Vígszínház oldaláról származnak.