2018. már 05.

Egy éj a Paradicsomban (Vígszínház, 2018)

írta: John Theatre
Egy éj a Paradicsomban (Vígszínház, 2018)

A napokban kettős premiert tartottak a Vígszínházban. Míg a Pestiben A félkegyelmű debütált ifj. Vidnyánszki Attila rendezésében, addig a Nagyszínpadon Georges Feydeau Egy éj a Paradicsomban című bohózatát mutatták be a lengyel Michal Dočekal rendezésében.

egyejaparadicsomban_ea_01_domolky_daniel_web_010_rb_1000x800.jpg

Megvallom őszintén, bohózatokat ritkán nézek meg – sőt, igazából csak akkor, ha éppen egy olyan színházi bérletet sikerül kifognom, amiben szerepel egy ilyen darab is. Általánosságban ugyanis azt tapasztalom, hogy ilyenkor az egész előadás átcsap egy Sas-kabaré színvonalú műsorba, ahol mintha a színészek is elfelejtenének játszani. Erőltetett poénok, teátrális (vagy akár mondhatnám amatőr színvonalú) alakítások jellemzik ezeket a darabokat, én pedig nem szórakozom, hanem kínosan érzem magam. A Vígszínház legújabb bemutatójához sem fűztem túl sok reményt, egyedül Szilágyi Csenge miatt mentem el, miközben bíztam abban, hogy az utóbbi időben csak jó előadásokat láttam a teátrumban, most sem lesz ez másként.

egyejaparadicsomban_3.jpg

Georges Feydeau (1862-1921) neve ismerősen csenghet, leginkább talán a Bolha a fülben című darabja okán, amit előszeretettel játszanak kő- és utazószínházak is egyaránt. Az Egy éj a Paradicsomban története is hűen követi a bohózatok szabálykönyvét. Két jó barát, az építész Zseton és a mérnök-kivitelező Kujon egymás szomszédságában élnek. Mikor Mignon, Kujon felesége panaszkodni kezd Marie-nak, Zseton nejének, hogy a férje mostanában elhanyagolja, Zseton kapva kap az alkalmon, hogy elcsábítsa barátja asszonyát. Kapóra is jön, hogy Marie-t elszólítja a kötelessége, így a hűtlenség útjára lépni kívánó házasfelek elszöknek a Hotel Paradicsomba, ahol a diszkréció garantált. Csak hogy azzal nem számolnak, hogy ugyanitt tölti az éjszakát Mathieu, egy régi családi barát, valamint Jolán, Zsetonék szobalánya, aki éppen igyekszik Maximot, Kujon unokaöccsét megszabadítani a gátlásaitól és a szüzességétől.

egyejaparadicsomban_ea_01_domolky_daniel_web_001_rb_1000x800.jpg

Kavarásban és kavarodásban nincsen hiány, a történet pedig végig hozza a műfaj kötelező kellékeit. A kiszámítható fordulatok egymást követik, Zseton és Kujonné titka felett pedig végig ott lóg Damoklész kardja, hogy aztán egy viszonylag egyszerű, ám annál láthatóbb módon meneküljenek meg a végső lebukástól. Ahogyan a szünetben hallgattam, az azt követő napokban pedig olvastam a nézői véleményeket, a legtöbben sajnos negatívan nyilatkoztak a darabról, de szerintem korántsem annyira vészes a helyzet. Tény, hogy nem egy világmegváltó előadást látunk, de az Egy éj a Paradicsomban nem is akar az lenni. Egyetlen célja van: kiszakítani minket a valóságból, elterelni a gondolatainkat és szórakoztatni közel három órán keresztül. Ennek pedig ez a darab tökéletesen eleget tesz, noha nem teljesen úgy, ahogyan a színház hirdeti („szakadatlanul kínozza nevetéssel a nézőit”). A sírva nevetés elmarad, de akadnak benne igazán jó poénok, és alapvetően kellemes, vidám a hangulata, ami egészen könnyen át tud ragadni a nézőre, ha képes belehelyezkedni a cselekménybe. Én legalábbis így voltam vele.

egyejaparadicsomban_7.jpg

Habár meg kell jegyeznem, az első tíz perc után kezdeti félelmeim beigazolódni látszottak, ugyanis a szereplők többsége minden poént erősen játszottak ki, a szójátékok „csattanói” már előre garantálhatóak voltak. Utána a legtöbben belerázódtak a szerepbe, és többnyire a természetesség jellemezte a színészi játékot, vagy legalábbis elkerülték a manírokat és a ripacskodást, amivel engem a világból ki lehet kergetni. A szövegkönyv mindvégig lehetőséget ad arra, hogy átessenek a ló túloldalára, de szerencsére Michal Dočekal inkább a színészi játékra és színpadi ötletekre kívánta helyezni a hangsúlyt, semmint a szóviccek kihangsúlyozására.

egyejaparadicsomban_ea_01_domolky_daniel_web_006_rb_1000x800.jpg

A rendezés ötletes, amellyel mindvégig vékony jégen táncolnak: az pedig, hogy beszakad-e az a bizonyos jég, csak a nézőn múlik. Személy szerint nagyon élveztem azokat az újításokat, amiket Dočekal beemelt, különösen, hogy nem akarta élesen elválasztani a cselekményt a színháztól. Ilyen volt például Zsetonék ajtaja, amely tulajdonképpen csak egy keret, és a háttérben az egyik statiszta személyesíti meg, vagy Jolán harmadik felvonásbeli jelenete, amikor többféle hangsúllyal kívánja kézbesíteni a levelet Kujon úrnak Ezek nem csak rendkívül ötletesek voltak, de sikerült a rendezőnek a humort is egy magasabb szintre emelni, ezáltal megkímélve minket a fentebb kifejtett bohózati átlagpoénoktól. Időnként pedig a nézőket is bevonják, hol egy-egy kiszólással, hol pedig kirohanva, majd átmászva a közönségen, ezzel is újabb humoros jelenetekre adva okot.

egyejaparadicsomban_ea_01_domolky_daniel_web_008_rb_1000x800.jpg

A színészek remekül hozták az adott karaktert, habár azok végtelenül egysíkúak. Ahogyan a Háború és békénél is kifejtettem, összességében mindenki kiválóan játszott, ugyanakkor akadtak, akik még így is kiemelkedőt alakítottak. Eszenyi Enikő és Kern András utóbbi különösen ismert a humoros szerepeiről – már-már rutinból hozzák a figurát, ahogyan Seress Zoltán és Gilicze Márta is élvezetes játékkal örvendezteti meg a nézőket. Hajduk Károlyt eddig még nem volt alkalmam színházban látni, most viszont nagyon meglepett sokszínűségével, elevenségével és azzal az elementáris erővel, ami sugárzott a színpadról, ha ő megjelent. Már várom az áprilist, hogy milyen lesz majd a Hamletben, eddig csak jót hallottam róla, nagyon kíváncsi vagyok.

19544285_2b1be5893021411b976c9cc0bbe33a62_wm.jpg

Akiben most sem csalódtam, az Szilágyi Csenge volt, aki szintén egy új oldalát mutatta meg, kiderült, hogy a komikus vonal is a vérében van, ráadásul gyönyörű énekhanggal is bír, amit egy rövid dallal bizonyított. Az ő esetében mindig ledöbbenek, hogy fiatal kora ellenére mekkora tehetséggel van megáldva, és minden szerepéből a maximumot hozza ki. Darabbéli párja, Ember Márk nemrég került ki az egyetemről, nála időnként úgy éreztem, hogy kiesett a szerepéből, igaz, csak egy-két pillanatig, de öt-hat előadás után szerintem nála sem lesz gond, hogy teljesen elkapja a karaktert.

19544283_f9bc91d11ac3e96a88fd407974c729db_wm.jpg

Kisebb szerepekben láthatjuk Kopek Jankát (Gyopárka), Puzsa Patríciát (Árvácska) és Réti Nórát (Boglárka), akik Mathieu unokáit alakítják. A cselekményre sajnos viszonylag kevés ráhatással vannak, szerepük majdnem elhagyható is lenne, ennek ellenére üde színfoltjai az előadásnak. Éppúgy, mint Karácsonyi Zoltán, aki hol narrátorként, hol a Hotel Paradicsom igazgatójaként jelenik meg, szintén remekül kamatoztatva több évtizedes színészi tapasztalatait. Lukács Sándor alakítja Sasszem felügyelőt, szintén régi motorosként lépve a színpadra, hogy aztán rövid színpadi jelenlétével is mosolyt csaljon az arcunkra. Csiby Gergelynek, a Hotel Paradicsom Lótijának helyenként elég kínos szituációkban, túlzott gesztikulációval kellett helyt állnia, a körülményekhez képest abszolút pozitívan oldott meg a feladatot.

Talán azért, mert nem nagy elvárásokkal ültem be a nézőtérre, de összességében kellemes csalódtam az előadásban. Dočekal és csapata (Martin Chocholoušek, aki a minimiális stílusú, mégis látványos és ötletes díszletekért volt felelős, és Sylva Zimula Hanáková, akinek a kissé szürreális jelmezeket köszönhetjük) kicsit visszaadta a hitemet a bohózatokba, a vígjátékokba, hogy lehet ezt magasabb szintre is emelni.

Georges Feydeau és Maurice Desvalliéres szövegkönyve, valamint Huszár Sylvia és Molnár Zsófia nyersfordítása alapján a vígszínházi változatot készítette: Michal Dočekal, Závada Péter, Mátrai Diána Eszter és Vörös Róbert
Zene: Michal Novinski
Díszlettervező: Martin Chocholoušek
Jelmeztervező: Sylva Zimula Hanáková
Koreográfus: Góbi Rita
Rendező: Michal Dočekal

A bemutató időpontja: 2018. március 3. – Vígszínház

A cikk a 2018. március 2-án 19 órakor kezdődő előadás alapján íródott. 

Fotók: Vígszínház/Dömölky Dániel, Gergely Bea, Mónus Márton

Szólj hozzá

2018 Vígszínház Kern András Próza Eszenyi Enikő Georges Feydeau Závada Péter Lukács Sándor Szilágyi Csenge Hajduk Károly Seress Zoltán Gilicze Márta Puzsa Patrícia Csiby Gergely Ember Márk Kopek Janka Réti Nóra Michael Dočekal Martin Chocholoušek Sylva Zimula Hanáková