2018. már 18.

Ádám almái (Radnóti Színház, 2017)

írta: John Theatre
Ádám almái (Radnóti Színház, 2017)

Anders Thomas Jensen 2005-ben bemutatott filmje az egész világot meghódította. Az Ádám almái színpadi változata 2017 októberétől látható a Radnóti Színházban, Budapesten most először.

adam_almai_ea_02_domolky_daniel_web_061.jpg

A 2005-ben, dán-német összefogásban készült Ádám almái az északi filmgyártás egyik legjobb alkotása – véleményem szerint. Anders Thomas Jensen, aki a forgatókönyv megírását és a rendezést is magára vállalta, olyan különleges atmoszférát teremtett, amelyben jól megfér egymással a fekete humor és az enyhe szürrealizmus, és mégis, nagyon komoly kérdéseket boncolgat. A film alapját a bibliai Jób könyve adja: Jóbot, aki világéletében istenfélő ember volt, egy nap az Úr próbatétel elé állítja: a férfi elveszíti vagyonát, gyermekeit és őt magát is betegségek támadják meg.

22802855_121244145304375_7984219838190977024_n.jpg

A történet főhőse a hitében szintén rendíthetetlen Ivan. A lelkész gyülekezetének a tagjait olyan közmunkára ítéltek teszik ki, akiket a világ rég kitaszított magából. A templom melletti kis házban él Gunnar, az egykori teniszező, aki mára az alkohol rabja lett, Khalid, aki benzinkutak rablásáról vált híressé, valamint Paul, a fasiszta börtönőr. Ebbe a közösségbe érkezik háromhónapnyi kötelező munkavégzésre Adam, a neonáci, aki Ivan hosszan unszolására elhatározza, hogy a negyedév leteltével süt egy almás pitét. Csak hogy a templomkertben álló almafa gyümölcseit hol a madarak támadják meg, hol a férgek lepik el, hol pedig villámcsapás sújtja. Ivan, a hithű ember és Khalid, a hitetlen harca ezzel indul meg, a kérdés, hogy kinek sikerül meggyőznie a másikat az igazáról és ennek milyen következményei lesznek.

27654942_2023777977650261_5803415162144332361_n.jpg

Aki látta korábban a filmet, abban persze azonnal felmerülhet a kérdés: hogyan lehet ezt a különös világot színpadra alkalmazni? Ki lehet méltó vetélytársa a zseniális Mads Mikkelsennek? Utóbbi kérdésre kétféleképpen is lehet válaszolni. Az egyik opció, hogy senki, ami igaz is, mert Mikklesen kisugárzása és színészi játéka annyira egyedi, annyira ösztönös, hogy azt utánozni csak szánalmas próbálkozás lenne. A másik válaszlehetőség: László Zsolt. Mert bizony nekünk, magyaroknak is van egy zseniális színészünk, akire könnyedén rábízhatjuk Ivan karakterét. És hasonlóképpen igaz ez a többi művészre is. Azt már Üvegfigurák kapcsán is kifejtettem, hogy a Radnóti Színház kivételes helyzetben van, ugyanis roppant erős színészgárdával dolgozik, ez most hatványozottan is igaz. Mégpedig azért, mert ha bárkit, aki csak kicsit is ismeri a társulatot, megkérünk, hogy állítsa össze ennek a darabnak a szereposztását a saját ízlése szerint, biztosra veszem, hogy az nagy egyezést mutatna a jelenlegivel.

adam_almai_ea_02_domolky_daniel_web_095.jpg

Szikszai Rémusz (aki korábban is bizonyított már, számomra legutóbb A párnaember kapcsán) rendezése nagyban elrugaszkodik a filmtől, de ez nem válik zavaróvá egy percig sem. Mozifilmet színházi bemutatóval összehasonlítani alapból nem szabad, így ezt én is igyekszem elkerülni (csak akkor utalok az előbbire, ha a történet kapcsán szükségessé válik), és arra biztatok mindenkit, aki csak gondolkozik a darab megtekintésén, hogy hagyja maga mögött a korábban látottakat, és ne ugyanazt várja. A szövegkönyvet a film alapján Kováts Krisztina írta, ezt dolgozta át a Radnóti Színházi számára Szikszai. (A darab ősbemutatója fél évvel a budapesti premier előtt, a Pécsi Nemzeti Színházban volt.) A dialógusok többsége a forgatókönyvből származik, Szikszai rendezése sokkal inkább kibővíti, semmint megváltoztatja azt.

22688691_1899035900124470_8487396976959944079_n.jpg

Az Ádám almái középpontjában a hit áll, ezt pedig két igen sarkalatos példán keresztül láthatjuk. Ivan egyszerűen nem hajlandó szembenézni a tényekkel, még az olyan nyilvánvalókkal sem, mint a fia mozgásképtelensége vagy, hogy a felesége öngyilkos lett. Nem egyszerű naivitásról van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy Ivan nem akarja látni a rosszat, a gonoszt, ezért zárja ki tudatosan az életéből. Ennek következtében a problémák elől is menekül. László Zsolt pedig kivételes tehetséggel jeleníti meg ezt a sokrétegű karaktert, a nézők emlékezetében bizonyára sokáig fog élni a darab egyik kulcsmondata: „Ez nagyon goromba volt, de majd később megbeszéljük.” László alakításában nem egy átlagos hívő embert kapunk, aki minden áron igyekszik meggyőzni a saját igazáról a másikat, sokkal inkább olyat, aki a partnerét rávezetni igyekszik a véleményére.

22793743_137386096909539_2013667447902568448_n.jpg

Az ellenpólust Adam képviseli, akit Pál András jelenít meg, szintén hihetetlenül meggyőző módon. Teljesen új oldalát ismerhettem meg ebben a darabban, de ez is éppen olyan hiteles és realisztikus volt, mint A párnaember Katurianja. Kevés olyan előadás van és még kevesebb olyan színész van, aki ennyire finoman, és szinte észrevétlenül képes bemutatni egy nagyívű jellemfejlődést, mint amit itt láthatunk. Adam eleinte egy agresszív fickó, aki csak kényszerből költözik be a közösségbe és határozza el, hogy almás pitét fog sütni, de maga sem látja még a célt és a dolog értelmét. És egyben ő az, aki minden tőle telhetőt megtesz, hogy Ivant megrendítse a hitében, hogy az lássa meg a valódit, ennek pedig súlyos következményei is lesznek, de ez már maradjon meglepetés.

22639275_212011812670369_5406528183941988352_n.jpg

Ezzel a párharccal nem csak remekül és egészen újszerűen mutatja be a darab a hit kérdését, hanem szinte észrevétlenül görbe tükröt is tart elénk. A mi szemünkben Ivan is egy különc, aki tényleg nem látja azt, ami egyértelmű, de ha kicsit mélyebbre ásunk, ez jelentheti a mi hitünk hiányát is. Ahogyan a darabban is megtörténik, végül egy csoda igazolja Ivant, ezzel bizonyítva, hogy a hit milyen hatalmas dolgokra képes. Ami pedig különösen örvendetes, hogy ezt nem úgy igyekszik a nézőkbe sulykolni, hogy hinni kell, és hogy Istenben kell hinni, sokkal inkább az emberbe, az emberiségbe és a jóságba vetett hit csodáiról beszél.

adam_almai_ea_02_domolky_daniel_web_083.jpg

Nagyjából ez a film üzenete is, azonban Szikszai igyekezett a történet egy másik pontját is hangsúlyossá tenni, mégpedig Ivan fiának, Christophernek a betegségén keresztül. E tekintetben két ponton is eltér a cselekmény az eredetitől, az egyik, amikor Ivan „álmot lát” és a fiát játszó Újvári Milán különös módon elevenedik meg. A másik, a befejezéskor a Baltazár Színház tagjainak a színre lépése. A sérült gyermekek és felnőttek a színészekkel együtt énekelnek, de szerepük ennél jóval jelentősebb. Meglátásom szerint a rendező az ő szerepeltetésükkel kívánta felhívni a figyelmet a szellemileg sérültekre, és arra, hogy mindentől függetlenül ők is ugyanolyan ember, mint amilyenek mi vagyunk: nekik is vannak vágyaik, álmaik, és ami a legfontosabb a hitük. És itt kell kicsit visszakanyarodnom a csodához: mert a Baltazárosoknak az, hogy estéről estére felléphetnek a Radnóti Színházban szemmel látható módon is egy beteljesült álom, ezzel is bizonyítva, hogy nincs lehetetlen, csak bízni kell a jóságban. Az ő jelenetük válik a darab legmeghatóbb részévé is egyben, legalábbis én megkönnyeztem a dalukat, és a tapsrendnél is kellemes boldogság járt át, látva az örömüket.

22710938_1254619654642318_4194085996049989632_n.jpg

Visszatérve a szereplőkhöz: Schneider Zoltán és Rusznák András is bizonyított már (előbbi nem csak színpadon, hanem filmeken is, utóbbi meg A párnaember egyik legmaradandóbb alakításával), és most is ugyanúgy játszanak, mintha kimondottan nekik írták volna a szerepet. Rusznák remekül oldja meg, hogy a közönség majdnem minden megszólalásánál könnyesre neveti magát, mégis tud komoly és – helyenként – drámai maradni. Ahogyan igaz ez Schneiderre is, aki most egy végtelenül egyszerű, az élete során elfogyasztott alkoholmennyiségtől igen csak lelassult férfivé változott át. A közösség tagja még Paul, akit Bálint András alakít, és annak ellenére, hogy nagyon keveset van színen, szintén kellemes perceket okoz a nézőknek.

23823465_540264749645031_1144789692701474816_n.jpg

Az Ádám almái igazi férfi darab – mármint abból a szempontból, hogy a 13 színészből mindössze ketten nőneműek. Az egyikük Sarah, aki terhesen toppan be a kis közösség életébe, attól való félelmében, hogy gyermeke nyomorék lesz, kér tanácsot Ivantól, aki persze a maga sajátos módján segít is rajta. Radnay Csilla kevesebb humort vitt bele a karakterébe, mint társai, és olyankor is a nevetés tárgya sokkal inkább maga a szöveg, mint a játék volt, utóbbit az ő esetében egy kicsit gyengének éreztem helyenként. Tény, hogy roppant nehéz feladata van, viszonylag kevés teret enged neki a cselekmény a kibontakozásra. Ugyanígy ritkán tűnik fel a színpadon Csomós Mari is, aki a színlap szerint az Ősöregasszonyt szimbolizálja. Mivel a karakter szintén hiányzik a filmből, joggal merülhet fel bennünk a kérdés, hogy vajon csak tiszteletből (és félig-meddig kényszerből) szerepeltették-e a Csomóst. Akárhogy is volt, ez nem érződik az előadáson, mert a színésznő vonzza a tekintetet, még ha néma csöndben ül, akkor is őt figyeljük, ahogyan a Bibliából történő felolvasása is egy katartikus pontjává válik a darabnak.23823691_1779084059052294_8777175233162379264_n.jpg

A kisebb karakterszerepekben feltűnik még Gazsó György (Dr. Kolbert) és Kelemen József (Holger – szintén neonáci), valamint statisztaszerepekben néhány egyetemi hallgató (Vilmányi Benett, Hajdu Tibor, Konfár Erik). Mindannyian tisztességesen helyt állnak, bár közülük is leginkább Gazsót lehet kiemelni.

adam_almai_ea_02_domolky_daniel_web_111.jpg

A Pater Sparrow által megálmodott díszletben egyszerre látjuk a kertet, a konyhát és Adam szobáját, mégis remekül elkülönülnek egymástól térben. És éppen ilyen könnyedén találjuk magunkat az olyan helyszíneken, amelyek nem játszanak központi szerepet (benzinkút, templombelső, kórház): ezeket leginkább csak jelezik néhány díszletelemmel vagy egy színpadnyi méretű műtősfüggönnyel. Kiss Julcsi jelmezei egyszerre idézik fel a film hangulatát és maradnak mégis eredetiek.

adam_almai_ea_02_domolky_daniel_web_010.jpg

Egyedüli negatívumkánt csak azt tudom felhozni, hogy a kicsivel több, mint két órás játékidős darabot szünet nélkül játsszák, ami nekem, mint elég magas embernek is csak azért kellemetlen, mert egy idő után kissé kényelmetlenné válik az ülés, nehezen fér el a lábam. De ezt leszámítva a történet viszonylag gyorsan magába szippantja a nézőt, és a cselekmény sem válik vontatottá, unalmassá, így az a 130 perc is gyorsan elrepül. (Egyébként érdemes végignézni a Radnóti Színház YouTube csatornáját, mert nagyon sok érdekes és jópofa videó készült a produkció kapcsán.)

Írta: Anders Thomas Jensen forgatókönyve alapján a színpadi változatot készítette: Kovács Krisztina
A Radnóti Színház számára átdolgozta: Szikszai Rémusz
Díszlettervező: Pater Sparrow
Jelmeztervező: Kiss Julcsi
Rendező: Szikszai Rémusz

A bemutató időpontja: 2017. október 21. – Radnóti Színház

A cikk a 2018. március 11-én 19 órakor kezdődő előadás alapján íródott.

A bejegyzésben található előadásképek a Radnóti Színház oldaláról és facebook oldaláról származnak (fotó: Dömölky Dániel).

Szólj hozzá

2018 Szikszai Rémusz Radnóti Színház László Zsolt Próza Bálint András Gazsó György Ádám almái Schneider Zoltán Csomós Mari Radnay Csilla Pál András Pater Sparrow Kelemen József Baltazár Színház Anders Thomas Jensen Rusznák András Újvári Milán Kiss Julcsi