2018. már 24.

József és a színes szélesvásznú álomkabát (Madách Színház, 2008)

írta: John Theatre
József és a színes szélesvásznú álomkabát (Madách Színház, 2008)

Két év szünet után Andrew Llyod Webber klasszikusa, a József és a színes szélesvásznú álomkabát visszatért a Madách Színház színpadára, hogy ismét elbűvölje kicsiket és nagyokat egyaránt.

jozsef.jpg

Andrew Llyod Webber mindössze 19 éves volt, mikor megírta a József és a színes szélesvásznú álomkabát első verzióját, amely akkoriban mindössze tizenöt perc volt, és oratórikus formában került bemutatásra 1968-ban. A Tim Rice-szal közösen írt mű pozitív kritikai visszhangot kapott, melyen felbuzdulva a szerzők kibővítették a történetet: a két (meglehetősen rövid) felvonásból álló musical 1973-ban nyerte el végleges formáját. A magyar ősbemutatóra 1991. január 11-én került sor (ekkor a Macskák már nyolc éve volt műsoron), Paudits Bélával a főszerepben, valamint akkor még két narrátor (Szerednyey Béla és Hűvösvölgyi Ildikó) mesélte el a bibliai történetet a gyerekeknek. A darabot évek múltán kényszerből vették le a repertoárról (az új produkciók kiszorították), hogy aztán 2008-ban Szirtes Tamás és csapata újból színpadra állítsák – meglepő újításokkal.

mad_56_20101129134104.jpg

A történet a jól ismert József-mítoszt meséli el meglehetősen szabatos formában. Miután testvérei féltékenységből eladják rabszolgának Józsefet (apjuknak, Jákobnak azt hazudják, hogy meghalt), a fiú Putifár udvarába kerül. Itt azonban nem csak az eszével vívja ki magának az elismerést a ház uránál, hanem Putifárné is szemet vet a jóképű férfira. Józsefet börtönbe vetik, ahol egyetlen szórakozása, hogy cellatársai álmait fejti meg. Különös képessége a fáraó fülébe is eljut, aki végül maga mellé emeli az álomfejtőt.

mad_56_20101129134512.jpg

A musical kissé szokatlan formában dolgozza fel a bibliai történetet: habár a cselekmény lineárisan halad előre, az csak jelenetek laza láncolatából áll össze. Éppen ezért kap főszerepet a darabban a Narrátor, aki szerepe szerint a színpadon lévő gyermekseregnek mesél. Így könnyedén ugrunk előre térben és időben, a sztori mindvégig érthető marad, annál is inkább, mert a biztonság kedvéért bizonyos dalokat többször is megismételnek.

mad_56_20101129140608.jpg

Azt tudni kell, hogy az eredeti darab nagyjából 70 percnyi hosszúságú, ezzel szemben az új előadás – egy húsz perces szünettel együtt – majdnem a duplája, 135 perc. Ezt pedig akként oldják meg, hogy a gyermekkórus többször megismétli a korábban elhangzott dalokat, valamint sokszor már végtelennek tűnő módon hangzik el újból és újból ugyanaz a refrén – sőt, egyszer egy komplett dal is. (Amikor a fáraó elmeséli Józsefnek az álmát, a fiú megkéri, hogy mondja el még egyszer, mert nem teljesen értette – így ismét hallhatjuk ugyanazt a dalt és láthatjuk ugyanazt a koreográfiát.) De ez még persze nem töltené ki a nézők által elvárt játékidőt, így az előadás végén kapunk egy ráadás koncertet is, ahol a szereplők (immár teljesen fehérbe öltözve) fél óra alatt ismételten eléneklik az összes főbb számot. Mindazontúl, hogy Webber zenéje valóban fülbemászó, kissé értetlenül állok ez előtt a döntés előtt. Feltehetőleg a színház is érezte, hogy ilyen jegyárak mellett kissé kockázatos lenne egy bő egyórás darabot bemutatni, így inkább választották a kisebbik rosszat.

mad_56_20101129140809.jpg

A József és a színes szélesvásznú álomkabát Webber első musicaljeinek egyike, azonban már itt is megfigyelhető néhány olyan megoldás, amely a későbbi műveiben is visszaköszön. Egyfelől maga a zene gyönyörű és akad köztük nem egy, amely igazán remekül sikerült, de – eltekintve az új bemutató kényszerű ismétléseitől – a legtöbb zenei motívum folyamatosan visszaköszön, ami egy idő unalmassá válik. Másfelől, akárcsak a Macskák vagy az Evita esetében itt is hiányoznak az igazi karakterek, így a szereplőknek inkább az ének- és tánctudásukra kell hagyatkozniuk, semmint a színészi játékra. Éppen ezért a darab inkább hajaz egy koncertshowra, semmint színházi előadásra.

36789.jpg

Szirtes Tamás rendezőként és Szerednyey Béla társrendezőként igyekeznek a lehető legtöbbet kihozni ebből a nem túl bő alapanyagból. Ahogyan fentebb is említettem, jellemfejlődést senkitől sem szabad várni, Józsefen és a Narrátoron kívül nincs is igazán főszereplőnk. A testvérek a tragikus események ellenére inkább a komikus vonalat képviselik – ezáltal ők válnak az előadás legélvezhetőbb pontjává. A rendezés mindvégig a történet mesejellegét hangsúlyozzák: ennek megfelelően nem egyszer lesz olyan érzése a nézőnek, mintha egy rajzfilmbe csöppent volna bele. Ebben nagy szerepe van Kentaur impozáns díszleteinek és Rományi Nóra hasonlóan színes, meseszerű, ötletes jelmezeinek. Ráadásul a humor is nagy szerepet kap a darabban: annak ellenére, hogy a történet maga sokkal komorabb, mélyebb tartalmat rejt (testvérgyűlölet, a kútba dobás, gyilkosság, rabszolgaság), mindebből semmit nem lehet érzékelni. Jó meséhez hűen mindent komikus módon tálalnak, és ha véletlen bármi rossz is történne, máris jön a Narrátor, aki levonja nekünk a tanulságot és megnyugtat minket, hogy végül minden jóra fordul, mehetünk is tovább.

mad080525-105.jpg

József karaktere is éppen ezért a népmesék hőseire emlékeztet. Okos, szép, fiatal, jóravaló, aki bebizonyítja, hogy ha jó a szívünk és tiszta a lelkünk, ha sok szenvedés árán, de végül elnyerjük a jutalmat. Túl nagy teret nem is ad a karakter az őt megformáló színésznek, ugyanakkor Puskás Péter a címszerepben látszólag ezzel az egyszerű feladattal sem tud megbirkózni. Ha kell, mosolyog, ha kell, elkomorodik, de ennél több érzelmet ne várjunk tőle. Ahogyan a dalokat is csak elénekli, de nem érzi át őket, ráadásul többször is előfordult, hogy hamis volt. Mindenesetre az a becsületére váljék, hogy miután a technika a második felvonás végére teljesen felmondta a szolgálatot, profihoz méltó módon énekelte be a teret (igaz, Kocsák Tibor is érzékelte ezt, azonnal lehalkította a zenekart).

mad_102_20110105113304.jpg

A Narrátor szerepében Gallusz Nikolett volt látható, aminek én kifejezettem örültem, mert nagyon szeretem az ő kisugárzását és énekhangját. Színészileg ő sem igazán tud kibontakozni, de színpadi jelenléte most is nagyon erős volt, a szólói pedig továbbra is remekül szóltak – igaz, sajnos a magas hangoknál már nála is volt kis gond.

mad_20100608153200.jpg

A Fáraót Posta Victor alakította, akit szintén üdvözítően fogadtam (annál is inkább, mert a jelenlegi szereposztásból ő az egyetlen, aki színészként is dolgozik, nem pusztán énekes). Posta beszédhangja is roppant kellemes, és annak ellenére, hogy az Anna Karenina Vronszkijaként nagy csalódást okozott legutóbb, még élénken él bennem a zseniális József Attilája. Szerencsére a Fáraó karaktere is testhez álló a számára, azon kevés színészek közé tartozik, akik a darabbeli epizódszerepükből is a maximálisat hozzák ki. Posta remekül hozza az Elvis Presley-utánzatot, a laza uralkodót, szólója igazán kellemesre és jó hangulatúra sikeredett.

mad_56_20101129142345.jpg

József testvérei – ahogyan már utaltam rá – az előadás csúcspontjai, az őket alakító színészek lubickolnak a szerepükbe, azzal együtt, hogy akárhányszor csak színpadon vannak, az ének mellett táncolnak is. Nem könnyű helyzet ez egy musicalszínésznek, ráadásul Tihanyi Ákos koreográfiái látványosságukból fakadóan sem az egyszerűségükről híresek. A testvérek közül kiemelendő Ekanem Bálint, Mező Zoltán és Barát Attila, akik egy-egy dalban vezetőénekesként tűnnek fel, ráadásul utóbbi Putifárként is színre lép. Az elmúlt másfél hónapban ez volt a negyedik előadás zsinórban, ahol Barát Attilát különböző szerepekben láthattam, és egyre inkább kezdem megkedvelni, mert minden szerepében a sokoldalúságáról tesz tanúbizonyságot. De nem csak ő látható kettős szerepben, hanem Csórics Balázs és Czuczor Dávid is, akik József cellatársait is alakítják, utóbbi különösen nagy energiát fektet a táncos jelenetekbe, öröm nézni őt a színpadon. A többi testvért alakító színész (Nagy Róbert, Kovács Péter, Kuczora Ákos, Ágoston Máté, Zaka Tamás, Bakonyi Simon) is többnyire remekül megállja a helyét mind az ének, mind a táncok terén.

mad_56_20101129134839.jpg

Jákobot Lőte Attila alakítja, az ő részére ez a szerep leginkább egy tisztelgés, hiszen kevés olyan karakter adódik az ő korában, amit eljátszhatna. Lőte pedig igyekszik meghálálni ezt, és az alatt a pár perc alatt, amíg színen van, kis mélységet is ad a karakternek. Még egy kisebb epizódszerepben feltűnik Vaszilenko Eugénia, mint Putifárné, de sajnálatos módon ez a jelenet annyira nyúlfarknyi, hogy sem az, sem a színésznő nem hagy mély nyomot a nézőkben.

jozsef_06.jpg

Az alapanyag tehát nem annyira erős, a rendezés ötletes, de nem kiemelkedő, a zene szép, de egy idő után egysíkú – így joggal tehető fel a kérdés, hogy miért is érdemes megnézni. A válasz: ha másért nem is, hát Tihanyi Ákos koreográfiái miatt. Hasonlóan a Macskákhoz, a tánc itt is mondhatni főszerepet kap, és nem csak a táncművészek, hanem a színészek is vért izzadnak. A táncjelenetek Tihanyira jellemzően lendületesek, energikusak, a színpadon lévők apait-anyait beleadnak, így joggal érdemlik meg a vastapsot a két órás show után. 

fb27e173-8f18-4b40-8e6a-ba66a9e72d1f.jpg

Összességében a József és a színes szélesvásznú álomkabát tökéletesen illeszkedik a Webber-életműbe: sem több, sem kevesebb, mint egy középszerű musical, aminek kicsit nagyobb a füstje, mint a lángja. Akadnak ennél sokkal jobb gyermekdarabok, de a hírneve miatt mégis ajánlatos minden színházrajongónak látni egyszer.

Zeneszerző: Andrew Llyod Webber
Dalszövegek: Tim Rice
Fordította: Blum Tamás
További versek: Galambos Attila
Díszlettervező: Kentaur
Jelmeztervező: Rományi Nóra
Koreográfus: Tihanyi Ákos
Társrendező: Szerednyey Béla
Rendező: Szirtes Tamás

A bemutató időpontja: 2008. május 30. – Madách Színház

A cikk a 2018. március 10-én 19 órakor kezdődő előadás alapján íródott.

A bejegyzésben található fotók a Madách Színház oldaláról származnak.

Szólj hozzá

2018 Madách Színház Szirtes Tamás Kentaur Musical Szerednyey Béla Csórics Balázs Puskás Péter Posta Victor Tihanyi Ákos Gallusz Nikolett Andrew Lloyd Webber Tim Rice Barát Attila Rományi Nóra Galambos Attila Mező Zoltán Lőte Attila Ekanem Bálint Czuczor Dávid Vaszilenko Eugénia