Mi és ők (Orlai Produkciós Iroda, Szentendrei Teátrum, FÜGE, 2018)

Az Orlai Produkciós Iroda új darabja magyarországi ősbemutatóként érkezett Szentendrére, a Ferenczy Múzeum udvarába. Carly Wijs Mi és Ők című drámája a beszláni terrortámadás eseményeit dolgozza fel, az előadás ősztől a Jurányi Inkubátorházban lesz látható.

15b1aad29adcbf.jpg

2001. szeptember 11. – mindenki tudja, mit jelent ez a dátum. Emlékszem, még az általános iskola padjait koptattam, amikor kaptuk a híreket. Másnap egyperces csenddel adóztunk az áldozatok emlékének, a híradó akkoriban csak ezzel az eseménnyel foglalkozott. A három évvel későbbi beszláni terrortámadásról azonban mindaddig nem is hallottam, amíg nem került látóterembe a holland Carly Wijs eredetileg középiskolásoknak szánt kamaradrámája. Érdekes, hogy mind a rendező, Fehér Balázs Benő, mind a két színész, Vimányi Benett és László Lili nagyjából egy idős velem, a velük készült interjúkban ők is hasonlóan nyilatkoztak az tragédia megismeréséről.

15b1aad226842e.jpg

A beszláni terrortámadásról az alábbiakat olvashatjuk a Wikipedián: „A beszláni túszdráma vagy beszláni vérengzés egy több mint 1100 ember túszul ejtésével kezdődő túszdráma volt, amely három nap múlva ért véget több mint 300 ember halálát okozva. 2004. szeptember 1-jén kezdődött, amikor egy főként ingus és csecsen fegyveresekből álló csoport több mint 1100 embert, köztük 777 gyereket ejtett túszul az Oroszország Észak-Kaukázus régiójában, Észak-Oszétiában fekvő Beszlán 1. számú iskolájában. A túszejtést végrehajtó Sami Baszajev szeparatista csecsen hadúr küldte csoport a Második csecsen háború befejezését követelte. Háromnapi patthelyzet után az orosz biztonsági erők megrohamozták az épületet harcikocsikat, gyújtórakátékat és más nehézfegyvereket is bevetve. Az iskolát robbanások sorozata rázta meg, amelyet tűz, valamint a túszejtő és az orosz biztonsági erők közötti kaotikus tűzharc követett. Végül legalább 334 túsz halt meg, köztük 186 gyerek; ezen kívül több százan megsérültek és sokan eltűntek.”

15b1aacf4f25c3.jpg

Ezek nagyjából mind el is hangzanak az előadás alatt, amelyet a koncepció szerint két, huszonéves fiatal mesél el nekünk. Wijs darabja szakít a hagyományos drámai formulával, egészen különböző a dramaturgiája az eddig látott előadásokétól. A darab elején Vilmányi Benett és László Lili a nézőkkel közösen játszanak: az iskola épületének alakját krétával rajzolják a földre, az első 10 percben számszerűen mutatják meg a tanintézményt és a városukat. Könnyed hangvétellel kezd a darab, a két színésznek pedig remekül áll a zavar, ahogy egymás szavába vágva próbálják minél több információval elhalmozni a nézőket. Humorral oldják a feszültséget, amit egyelőre csak az kelthet bennünk, hogy tudjuk, miről is fog szólni az előadás.

15b1aad6ab297b.jpg

Miután eléneklik a hagyományos évnyitó dalt oroszul (a magyar szöveget egy kartonlapon jól látható helyre ragasztják), amelyben kérik a szebb jövőt, hogy az legyen kegyes hozzájuk, egy hirtelen váltással térnek át arra, hogyan ejtett túszul 35 csecsen terrorista 1148 embert. Az előadás a továbbiakban is megőrzi dokumentarista jellegét, és annak ellenére, hogy lineárisan meséli el a történteket, mégsem egy folytonos cselekményt látunk megelevenedni a színpadon.

15b1aacfe79a01.jpg

A két színész apróbb jelenetekből építi fel a visszaemlékezést. Szerencsés választás volt a rendező részéről, hogy őket kettőjüket kérte fel a szerepre, ugyanis mind Vilmányi, mind László remekül hozza a karakterét. Mindvégig érződik, hogy ők most mesélnek nekünk, hogy zavarban vannak ennyi ember előtt, mintha csak egy iskolai ünnepségen kellene bemutatkozniuk, ugyanakkor sikerült megőrizni és átadni azt a naivitást, gyermeki értetlenséget és reményt, amely akkoriban fogalmazódhatott meg a 7-8 éves tanulókban.

15b1aad59b7154.jpg

Az előadás legerőteljesebb jelenetei is ehhez a részhez kapcsolódnak: a szereplők a nézők között piros fonalakkal hálózzák be a teret, éppúgy, ahogyan a terroristák is kihúzták a drótokat, hogy aztán azokkal kössék össze a bombákat. Ezeket itt fekete lufik helyettesítik, a gyerekjátékok pedig a továbbiakban is fontos szerepet kapnak (mint például az apró legófigura.) De ugyanilyen jelentős és erőteljes az a rész is, amikor a két fiatal felidézi, hogyan reménykedtek abban, hogy az apukák, akik egyébként dolgoznak, majd jönni fognak értük és megmentik őket, vagy amikor matematikai feladványként próbálják kiszámolni, hogy egy terroristára hány túsz jut.

15b1aad77703e5.jpg

A Mi és Ők legnagyobb erénye, hogy nem sokkolni, elborzasztani akarja a nézőt, sokkal inkább elgondolkodtat, a terrorcselekmények jelentősségére kívánja felhívni a figyelmet. Dicsérendő, hogy talán a mai generáció számára egy kevésbé ismert tragédiát dolgoz fel, de nem feltétlenül köthető szorosan Beszlánhoz. Az, amit itt látunk, bárhol és bármikor megtörténhetne, amit kiválóan hangsúlyoz a szövegkönyv is, a nézőkhöz történő kikacsintásokkal, improvizációs lehetőségekkel. Ha pedig ez elindít egy gondolatot az emberben, akkor már megérte megváltani a jegyet.

15b1aad05ccd31.jpg

Egyetlen negatívumot tudok csak felhozni a látottak alapján: a csúcspontjához nagyjából a befejezés előtt tíz perccel jut a darab, ekkor történik meg maga a robbanás. Fehér Balázs Benő hidegrázóan jó színpadképet és technikát álmodott meg ehhez a jelenethez, amely akár lezárása is lehetne az egész drámának. De sajnos nem az. Az előadás jellegéhez és a téma feldolgozásához hozzátartozik a tragédia utóélete, hatásai. Meghallgathatjuk, hogyan élt a gyerekek fejében a robbanás, miket képzeltek annak pillanatában és aztán tanúi lehetünk a kórházban történteknek is. Ezekkel együtt lesz teljes a történet, ellenben így elmarad a katarzis, amelyet vár az ember (és amit pontosabban meg is kap, csak kicsivel korábban).

15b1aad1084001.jpg

A darabot eredetileg középiskolások számára írták, így ebből adódóan alig hosszabb mint egy tanóra (60 perc), nyelvezete fiatalos és érthető. Bízom benne, hogy hazánkban is lesz rá igény, hogy a tinédzsereket egy iskolai program keretében elvigyék erre az előadásra, mert remek kerekasztal-beszélgetést kerekedhetne ki belőle, akár a tanárokkal és egymás között, akár az alkotókkal közösen. De mindaddig, amíg ez nem valósul meg, marad a Jurányi esténként, ahová szeptembertől költözik be a Mi és Ők. Tessék elmenni.

Írta: Carly Wijs
Fordító-Dramaturg: Bíró Bence
Díszlet-jelmez: Izsák Lili
Rendező: Fehér Balázs Benő

A bemutató időpontja: 2018. július 21., Szentendrei Teátrum – Városháza udvara; 2018. szeptember 26. – Jurányi Inkubátorház

A cikk a 2018. július 20. napján, 20 órakor kezdődő sajtó-bemutató alapján íródott.

A bejegyzésben található előadás-fotók az Orlai Produkció oldaláról származnak.