2018. okt 06.

Három esős nap (Orlai Produkciós Iroda, Belvárosi Színház, 2018)

írta: John Theatre
Három esős nap (Orlai Produkciós Iroda, Belvárosi Színház, 2018)

„Vajon ismerhetjük-e valójában a szüleinket? Értjük őket? Tudjuk milyenek voltak fiatalon? Voltak-e álmaik, vágyaik, mi érdekelte őket, mit éreztek, mi bántotta őket?” – Ezekkel a mondatokkal ajánlja legújabb előadását az Orlai Produkciós Iroda. Richard Greenberg Három esős nap című drámájában három fiatal felnőtt próbálja megfejteni szülei múltját, miközben saját maguk életét is rendbe kell tenniük.

15bb288925fb80.jpg

Richard Greenbergt 1997-ben debütált drámájáért egy évvel később Pulitzer-díjra jelölték, az elkövetkezendő két évtizedben pedig tucatnyi bemutatót élt meg a Három esős nap (Three Days of Rain). Ezek közül kiemelkedik az 1999-es londoni előadás Colin Firth főszereplésével, valamint a 2006-os Broadway-premier, amely Julia Roberts első színpadi szereplése is volt egyben, társai pedig Paul Rudd és Bradley Copper voltak. (Habár meg kell jegyezni, hogy az áprilistól júniusig tartó szériában már elővételben szinte az összes jegy elkelt, a kritikusok igencsak negatívan nyilatkoztak Roberts játékáról.)

15bb28865c9070.jpg

Most, 21 évvel később magyarországi ősbemutatóként láthatjuk a Belvárosi Színházban a történetet, Novák Eszter rendezésében, az Orlai Produkciós Iroda három meghatározó színészének előadásában. Aki szereti a több (jelen esetben kettő) szálon futó cselekményvezetést, annak különösen izgalmas lehet ez a dráma. A történet 1995-ben, Manhattanben veszi kezdetét, egy egykoron műteremként is funkcionáló lakásban. Ide tér vissza Walker, aki apja halálát követően eltűnt családja elől, és most, egy évvel később itt találkozik nővérével, Nannel, hogy közösen vegyenek részt a hagyatéki tárgyaláson. Walker rátalál apja naplójára, amelyben 1960-ban április 3. és 5. között csupán ennyi szerepel: „Három esős nap”. Nan minden tiltakozása ellenére a férfi igyekszik megfejteni a múltat, megismerni szülei igazi valóját, mi pedig nézőként vele együtt, az 1960-as években visszarepülve rakhatjuk össze a puzzle-darabokat.

15bb28821aeea9.jpg

Alapvetően roppant izgalmas a sztori (legalábbis én kimondottan szeretem az ehhez hasonló történeteket), és a színészeknek is külön kihívás és jutalom lehet játszani, hiszen a szülőket és a gyerekeket is ugyanazon a művészek jelenítik meg. Ráadásul, mivel a két történetszál folyamatosan váltakozik, így szinte percek alatt kell váltani. Ezt a helyzetet a rendezés rendkívül jól megoldja, könnyedén váltunk időt (teret nem, maradunk mindvégig a lakásban), a jelenetváltások gördülékenyek és érthetők, még akkor is, ha a két idősík néhol egybe is folyik. (Ezzel kapcsolatban egy kritikai észrevétel: a drámai, helyenként nagyon is intim csendet legtöbbször zavaróan megtörik a zenei átvezetések, amelyek a kelleténél jóval hangosabban szólalnak meg, pont mint a reklámok a televízióban.)

15bb288711074e.jpg

Novák Eszter rendezése viszonylag egyszerű, elhagy mindenféle manírt, inkább a szereplők jellemére, a közöttük lévő viszonyokra helyezi a hangsúlyt, ennek megfelelően a díszlet és a jelmez is szinte mindvégig csak jelzésértékű. Ám hiába kapunk két, alapötletében izgalmas és mélyen emberi történetet, amelyek tele vannak lehetőséggel, a dramaturgia hazavágja az egészet. Nem tagadom, vannak kimondottan jól sikerült jelenetek, amelyek vagy a drámaiságukkal (mint például amikor Ned, egy Theo-val folytatott vitatkozás során pánikrohamot kap) vagy épp a humorukkal (amikor Pip is csatlakozik Nanhez és Walkerhöz a lakásban) magasan kiemelkednek, de sajnos ugyanilyen nagy számban fordulnak elő unalmas, semmitmondó dialógusok is, amelyek sem a cselekményt nem viszik előre, sem a szereplők jelleméhez nem tesznek hozzá semmit. Az előadás maga közel kétórás, szünet nélkül, ez már önmagában is elég hosszú, de egy igazán jó darabnál még elviseli az ember. Jelen esetben azonban nem ártott volna kicsit húzni a szövegkönyvön, egy jó 20-25 percet, hogy a történet is feszesebb legyen.

15bb2885d8a512.jpg

Az este legkellemesebb meglepetése Schruff Milán volt, aki mindkét szerepében (Ned, Walker) kimagaslóan játszott. Nála lehetett érezni leginkább, hogy sikerült két, teljesen különböző karaktert megjelenítenie a színpadon (ráadásul úgy, hogy a legtöbbször a nézők előtt váltott át egyikből a másikba). Mindkét figura erősen sérült lelkileg, ám mégis teljesen különböznek egymástól. Nem véletlen, hogy éppen Walker az, aki minden erejével igyekszik megfejteni szülei, különösen, Ned valódi személyiségét, hiszen így juthat közelebb saját magához is.

15bb2882cccb31.jpg

Kovács Patríciában az általam látott főpróbán kevesebb energiát véltem felfedezni, mint amennyivel a drámai szerepeit meg szokta jeleníteni. Nála időnként érezhető volt, hogy összemosódik a két karakter (Nan és Lina), és hogy bizonyos jelenetekkel, dialógusokkal ő sem tud mit kezdeni (erre utaltam fentebb), de biztos vagyok benne, hogy később jobban belerázódik a szerepeibe. Természetesen voltak igazán erősen részei, ahol ismételten bebizonyította, hogy nem véletlenül korunk egyik legjobb és legelismertebb színésznője, csak még idő kell, amíg teljesen magáénak érezheti mindkét karaktert.

15bb288467c716.jpg

Szabó Kimmel Tamás kissé hálátlan feladat jutott Theoként, ugyanis ez a figura nem annyira izgalmas, mint amennyire az lehetne, helyenként teljesen a háttérbe szorult. Kárpótlásul viszont eljátszhatta Pip szerepét, amelyben abszolút kiélheti (és ki is éli) magát. Szabó Kimmelnek alapvetően jól állnak a macsó szerepek, főleg ha azok humorosan érzéketlenek, szabadszájúak, mint ahogyan a darabbeli filmszínészként tevékenykedő Pip is. Üdítő színfoltja a darabnak, annál is inkább, mert nagyon sok olyan dolgot mond ki (akár akaratlanul, meggondolatlanul is), amelyek nagyon is igazak, csak alapvetően félünk megfogalmazni.

15bb288c8ef796.jpg

Az előadásban azok a jelenetek a legerősebbek, ahol a három színész egyszerre van jelen (még akkor is, ha egyikük csak a színpad szélén ül), mindannyian viszik a másikat magukkal. Ezeknél a részeknél érezhető leginkább Greenberg tehetsége is, a történet egyszerre humoros és drámai, miközben nagyon sok gondolatot ébreszt bennünk. Túl azon, hogy a szereplők felfejtik a múltat, a darab az emlékezés fontosságára is felhívja a figyelmet (különösen érzelmes a történet vége, a napló sorsa), valamint a felszín alatt arra is, hogy kérdezzünk, addig, amíg van rá lehetőség, mert a szerettünk eltávozásával együtt mindez odavész.

15bb288bf271e9.jpg

A Három esős nap tökéletesen illeszkedik abba a képbe, ami az Orlai Produkciós Iroda Belvárosi Színházban futó, általam is látott előadásai (Kétely, Mojo, Nóra II. rész) alapján kialakult bennem. Így, aki szerette ezeket a darabokat, bátran ajánlom – a fentebb elemzett negatívumok ellenére is – Richard Greenberg drámáját is.

Író: Richard Greenberg
Fordító, dramaturg: Zöldi Gergely
Látvány: Zeke Edit
Producer: Orlai Tibor
Rendező: Novák Eszter

A bemutató időpontja: 2018. október 1. - Belvárosi Színház

A cikk a 2018. szeptember 30-án, 19 órakor kezdődő sajtóbemutató alapján íródott.

A bejegyzésben található előadás-fotók az Orlai Produkció oldaláról származnak.

Szólj hozzá

2018 Kovács Patrícia Orlai Produkció Belvárosi Színház Szabó Kimmel Tamás Novák Eszter Próza Zöldi Gergely Schruff Milán Három esős nap Richard Greenberg