Június 25-én és 26-án mutatják be a méltán világhírű Hegedűs a háztetőn című musicalt a Budapesti Operettszínházban. Ebből az alkalomból a héten villáminterjúkat olvashattok az előadás szereplőivel. A mai napon a Hódelt alakító Széles Flórát kérdeztük.

Mi az első emléked a Hegedűs a háztetőnről?

Még egészen pici gyerek voltam, amikor láttam a filmet. Az esküvői jelenetre határozottan emlékszem, az maradt meg bennem, hogy anyukám nagyon meghatódott rajta. A családunkban ezt az emléket gyakran emlegetjük, ahogyan azt is, hogy mennyire gyönyörű ez a történet.

A mostani előadásban Hódelt alakítod. Mesélnél kicsit a karakterről?

Az öt lánytestvér mindegyike kicsit más, különböznek egymástól. Hódel bátrabban vállalja a véleményét, mint a többiek. Talán nem is ez a legjobb szó, hogy bátrabban, inkább, hogy elsőként. Általában ő az, aki a legrövidebb ideig bírja ki, hogy ne mondjon ellent, ha mást érez vagy mást gondol, mint a többség. Amiben hasonlítunk, hogy a szerelem keresése közben rengeteg lépést tesz a szeretett fiú felé. Nem ül és várja, hogy a kiszemeltje tegyen érte, hanem ő is ugyanolyan bátran, felvállaltan mer szeretni.

Mivel ajánlanád a darabot a nézőknek?

Maga a történet is annyira csodálatos, hogy nem lehet megunni, nem véletlen, hogy újra és újra előveszik a színházak. A nagy táncos részek egészen csodálatosak, fellelkesítik az embert, amire – főleg ezekben az időkben, amiben most élünk – hatalmas szükség van. A néző kicsit el tudja engedni a problémáit, élvezni fogja, amit lát. Maga a látvány is egyszerűen fantasztikus: a díszlet és a jelmez Chagall festészetét visszaidézi. Ezt Bozsik Yvette, a rendező már az első próbákon elmondta, hogy nagyon megihlette ez a világ, ezért akarta magába a rendezésbe is belehozni ennek az elemeit.

Mi a legfontosabb üzenete a történetnek szerinted?

Az, hogy figyeljünk oda egymásra. Mostanában mindenkinek rengeteg a problémája, az utcán is azt tapasztalom, hogy ahelyett, hogy odafigyelnénk, segítenénk egymást, mindenki frusztrált, és a másikon vezeti le minden feszültségét, türelmetlenségét. Ebben a történetben Tevje folyamatosan azzal szembesül, hogy a saját félelmeit, aggodalmait háttérbe szorítja a lányai kedvéért, akiket mindennél jobban szeret. Ezt az elfogadást és a problémák elengedését kellene nekünk is megtanulni, erősíteni magunkban.