A Pál utcai fiúk (Vígszínház, 2016)

A Vígszinház 2016 novemberében egy olyan új, zenés színjátékot mutatott be, amelyről mindenki sejthette, hogy közkedvelt lesz, ekkora sikerre azonban senki nem számíthatott. A Pál utcai fiúk egy évvel a premier után már elérte a 100. előadást, jegyet pedig szinte lehetetlen szerezni rá.

foto_1cfgvsvbug2hfmk_1ucsbfmxldq7ldb_rb_1000x800.jpg

A siker természetesen nem alaptalan, de a Vígszínház sem bízott semmit a véletlenre. Alapanyagnak az egyik legkedveltebb magyar regényt, Molnár Ferenc igazi klasszikusát, A Pál utcai fiúkat választották, ehhez felkérték A dzsungel könyve musicallel (amelynek a napokban tartották az 1200. előadását) már bizonyított Dés-Geszti párost, a szövegkönyvet pedig hazánk egyik legnépszerűbb kortárs írójára, Grecsó Krisztiánra bízták.

foto_1cfgvsvbug2hfmk_1oxlhv9kv8tuwbu_rb_1000x800.jpg

A történet feltehetőleg mindenki számára ismert: a Pál utcaiak és a Vörösingesek harcolnak a Grundért, amely a tizenéves srácoknak a hazával egyenlő. Molnár Ferenc regénye igazi klasszikus, amely rövidsége ellenére olyan fontos dolgokról beszél, mint a bátorság, a barátság, a becsület, az árulás, az összetartás. A történet mondanivalója az utóbbi száz évben egyre inkább aktuálisabb válik, különösen, mert a mai gyerekek és fiatalok számára ezek az értékek egyre kevésbé lesznek fontosabbak.

foto_1cfgvsvbug2hfmk_1ngcpxrmvyfdxpg_rb_1000x800.jpg

A Grecsó Krisztián által írt szövegkönyv viszonylag hűen követi a kötet cselekményét, csupán két nagyobb változásra figyeltem fel. Emlékeim szerint Geréb végül újra Pál utcai lesz, a darabban ez a momentum kimarad, valamint a befejezés esetében történt egy kisebb jelenetcsere: Boka még Nemecsek halála előtt megtudja, hogy a Grundon építkezésbe kezdenek, így azt végleg elvesztették. Feltehetőleg a dramaturgia okán változtatták meg a két eseményt, habár szerintem célszerű lett volna ebben az esetben maradni a regény szerinti történetvezetésnél, számomra sokkal nagyobb katarzist okozott volna az eredeti lezárás. De ezektől eltekintve mind a cselekményt, mind a szereplőket sikerült jól adaptálni, habár tény, hogy Molnár Ferenc olyan erős, jellemes karaktereket alkotott, hogy azokon változtatni vétek lett volna.

foto_1cfgvsvbug2hfmk_1cdx4hmh31edskg_rb_1000x800.jpg

Wunderlich József alakítja Boka Jánost, a Pál utcaiak vezetőjét, aki igyekszik mindig higgadtan, megfontoltan cselekedni és akire a többiek is felnéznek. Sokak tiszteletét kivívja, kezdetben egy kisebb egoizmust lehet érezni a karakteren, de ahogy komolyodnak az események, úgy válik ő is igazi csapatvezérré. A második felvonásban kapott két nagyon erős jelenetet: az egyik Az ember eltéved című dal, amikor elküldi Gerébet a Grundról, a másik pedig Nemecsek Ernővel közös jelenetei. Az előadás egyik legnehezebb szerepe Vecsei H. Miklósnak jutott, akinek egy törékeny, megjelenésében jelentéktelen és visszafogott kissrácot kellett alakítania. Ahogy egy interjúban nyilatkozta, a szereplők között ő a harmadik legmagasabb, így már önmagában az, hogy a legkisebb fiú szerepét kapta, kihívás volt számára. Az én szememben ő volt az egyetlen olyan szereplő, aki elejétől a végéig együtt élt a szereppel: tartása görnyedt volt – amellyel együtt a méretbeli különbségeket is ki tudta küszöbölni –, ezzel mutatta be Nemecsek esendőségét, gyöngeségét. Vecsei mind színpadi jelenlétben, mind mimikában, mind hangban maximális teljesítményt nyújtott, aminek köszönhetően a néző teljesen azonosulni tud a szereplővel. Azontúl, hogy Nemecsek halála mindenki szemébe könnyeket csal, ő kapta meg az előadás egyik legszebb szólóját, az Igen, jó volt címűt. Nemecsek figurája mindannyiunk számára példaértékkel bír, hiszen ő szimbolizálja az igazi bátorságot, kitartást és szerénységet, amelyek a legtisztább emberi tulajdonságokként egyesülnek benne.

foto_1cfgvsvbug2hfmk_1hhxzkd3sbklv7d_rb_1000x800.jpg

Velük ellentétben Józan László Áts Feriként nagy csalódás volt számomra. Nekem az egyik kedvenc dalom a CD-ről a Felveszem a vörös ingem, de ezen az estén Józan annyira jelentéktelen módon adta elő, minden érzelem nélkül, hogy ha korábban nem hallottam volna, abszolút nem hagyott volna nyomot bennem. A másik probléma az ő karakterével – de ez feltehetőleg a rendezés hibája is –, hogy a színpadon egy uralkodó-típusú alaknak tűnt, aki legtöbb esetben ordibál, miközben a regényben, attól függetlenül, hogy az ellentábor vezetője, mégis szimpatikussá válik az olvasó számára. A szövegkönyv alapján megvolt a lehetőség, hogy a nézőben kialakuljon ez a kettős érzelem a szereplő irányába, azonban a látottak alapján kissé ellentmondásosra sikeredett a karakter. Ember Márk és Nádas Gábor Dávid alakítja a két Pásztort, az ő esetükben csak annyiban nem volt szerencsés a színészválasztás, hogy Ember alakítja az idősebb testvért, miközben alacsonyabb és fiatalabbnak is tűnik Nádasnál.

foto_1cfgvsvbug2hfmk_1pa8vsyxakr7p1h_rb_1000x800.jpg

Csapó Attila Gerébként kiválóan jelenítette meg az önérzetes diákot, aki irigykedve figyeli Boka sikerét a Pál utcaiak csapatában, és aki féltékenységből és sértődöttségből végül elárulja a társait. A többi grundos srácot alakító színész (a teljesség igénye nélkül: Király Dániel – Csónakos, Tóth András – Kolnay, Zoltán Áron – Barabás, Medveczky Balázs – Csele) is teljes hitelességgel játszott, látszik, hogy a próbaidőszak és a több mint száz előadás alatt összeszokott csapattá váltak. És ugyanígy látszik az élvezet is a játékukon, nem vált egy percre sem monotonná, semlegessé, nem rutinból jelenítették meg a karaktereket. Mindannyian jól hozták a humoros és a drámai karaktereket egyaránt, velem, mint nézővel elhitették, hogy igazi tizenhárom-négy éves diákok, akiknek életük a Grund és a Gittegylet, és a felnőttfejjel már komolytalannak ítélt dolgokra is szent ügyükként tekintenek.

foto_1cfgvsvbug2hfmk_199ykk3knoiedk6_rb_1000x800.jpg

Dés László zenéje és Geszti Péter dalszövegei tökéletesen kiegészítik egymást, illenek a darab eszmeiségéhez, hangulatához. Többnyire gyönyörű dallamokat kapunk, szívbemarkoló sorokkal, de ha kell, a vidámabb számok is megállják a helyüket, kiváló szójátékokkal. (Egy külföldi bemutatónak külön örülnék, és nem csak a siker miatt, hanem mert nagyon kíváncsi lennék, Geszti egyedi szövegeit hogyan ültetnénk át egy másik nyelvre.) Aki szerette A dzsungel könyvét, ezeket a számokat is imádni fogja – ugyanis a Dés-Geszti páros le sem tagadhatná (de miért is tenné?), hogy mindkét művet ők jegyzik, annyira hasonlít egymáshoz a két darab zenei világa. 

foto_1cfgvsvbug2hfmk_163kfdxvt7n7gaa_rb_1000x800.jpg

Khell Csörsz díszletei végtelenül letisztultak és egyszerűek, mégis nagyszerűen működnek a színpadon. Az iskolai padokból pillanatok alatt lesz utcakép vagy Füvészkert és benne az üvegház, a Grund pedig hasonlóan többfunkciós, könnyen mozgatható farakásokból áll. A Benedek Marinak köszönhető jelmezek segítségével egyszerűen elkülöníthetőek a Pál utcaiak és a vörösingesek, a bandatagok közötti különböző társadalmi rétegeket is jól szimbolizálják.

foto_1cfgvsvbug2hfmk_1qzy8nwsvj0isem_rb_1000x800.jpg

Marton László rendezése is igazodik ehhez az egyszerűséghez. Feltehetőleg a direktor is felismerte, hogy ezt a darabot a karakterek és a történetek viszik el a hátukon, felesleges hatalmas díszletekkel, musicalekbe illő jelenetekkel, csillogással elrontani és elvonni ezáltal a néző figyelmét a cselekményről, így inkább a színészvezetésre, a szereplők közötti viszonyrendszereket helyezte előtérbe.

foto_1cfgvsvbug2hfmk_1jhypwoaecy79jq_rb_1000x800.jpg

A hagyományostól eltérően utoljára hagytam a koreográfiát, ugyanis ebben az esetben úgy éreztem, hogy a színészek mozgásai, a táncok, a testtel való zenélés jobban előtérbe került. Horváth Csaba által megálmodott lendületes, fiatalos, a tinédzser fiúk lelki világához illő lépések és mozdulatok adták a darabnak, mint zenés játéknak az igazi lelkét. Kicsit olyan érzésem van jelen esetben, mint ahogyan a Macskákat is Szirtes Tamás rendezte, de társrendezőként feltűnik Seregi László koreográfus neve is, ugyanis a két dolog ez esetben elválaszthatatlan.

foto_1cfgvsvbug2hfmk_1boychrxqkdlvfo_rb_1000x800.jpg

Az apróbb dolgoktól eltekintve egy valóban szívbemarkoló előadás született, mert ahogyan a Pál utcaiak hittek a Grundban, ugyanúgy hisznek az alkotók is a darabban, és ez a hit az, ami igazán életet ad ennek a történetnek. Személy szerint már az első felvonás több jelenetét is megkönnyeztem, ugyanis bizonyos mondatok a néző lelkéig hatolnak. Nosztalgiáztam, felidéztem, milyen volt gyermeknek lenni, milyen volt bízni és küzdeni, összetartani. És ahogyan az előadás végén könnyes szemmel, állva tapsolnak a nézők, köztük és a színészek között létrejön egy kapocs, hiszen mi vagyunk a grund.

Molnár Ferenc azonos című regénye alapján a szövegkönyvet írta: Grecsó Krisztián

A színpadi változat kialakításában Marton László és Radnóti Zsuzsa vett részt, Török Sándor átdolgozásának néhány elemét felhasználva
Dalszöveg: Geszti Péter
Zene: Dés László
Díszlet: Khell Csörsz
Jelmez: Benedek Mari
Koreográfus: Horváth Csaba
Rendező: Marton László 

Bemutató időpontja: 2016. november 5. - Vígszínház

A cikk a 2017. november 17-án, 19 órakor kezdődő előadás alapján íródott!

A bejegyzésben található előadás-fotók a Vígszínház oldaláról származnak.