Riviera Girl (Kálmán Imre Teátrum, 2017)

A Budapesti Operettszínház új játszóhelyet avatott 2017 tavaszán. A hosszas előkészületek után Kálmán Imre Teátrum pár hónap alatt zenés estek, musicalek és operák helyszínévé vált. A nyitóelőadás a színház névadójának egyik, ha nem a legismertebb operettje, A Csárdáskirálynő Broadway-változata volt, amelyet Riviera Girl címmel most először láthat a magyar közönség.

auop1.jpg

Az eredetileg 1917-ben (tehát szinte rögtön A Csárdáskirálynő bemutatója után), New Yorkban színpadra állított darab Kálmán Imre zenéjét használja, azonban a történet csak nyomokban utal az eredeti műre. Ami azonban nem változott: szerelemből, csalódásokból, hazugságokból, félreértésekből és intrikákból itt sincs hiány, a cselekményt egy bizonyos pontos már szinte lehetetlen követni.

vzas11.jpg

Mert miről is szól a Riviera Girl? Egy Monte Carlo-i kaszinó világhírű dívája, Sylva Vareska beleszeret Karl Lorenzbe, egy fiatal és jóképű német arisztokratába. A férfi bár viszonozza a lány érzéseit, apja, Michael Lorenz gróf nem nézi jó szemmel, hogy egyetlen örököse egy nincstelen és rosszhírű lányt vegyen feleségül. Így hát egy magyar báró, Kemény Ferenc és a szerencsejáték-függő Sam Springer közbenjárásával egy cselt eszelnek ki: Lorenz gróf látszólag belemegy a házasságba, amennyiben Sylva hozzámegy egy nemeshez, majd három hónap múlva elválik a férfitől, így – mivel rangbéli lesz –, már nincs akadálya a házasságnak. Sylva hosszas unszolásra belemegy a színjátékba, és feleségül megy Victorhoz, a kaszinó egyik vendégéhez, akit viszont kettős okból szintén lefizettek: el kell játszania egy gróf szerepét és nem szabad belemennie a válásba a három hónap leteltét követően.

7f4r14.jpg

Az alaptörténet nagy vonalakban erről szól, de sok más szereplő gondoskodik a bonyodalmakról, szinte az összes karakternek jut csavar a történetben. Így hát, nem csoda, ha a nézőnek olyan érzése lesz a második felvonás – amely igen hosszúra sikeredett – felénél, mintha egy szappanoperára ült volna be. A több mint háromórás előadás tele van intrikával, cselszövéssel – már-már azt várjuk, hogy mikor derül ki, hogy ki kinek az eltitkolt gyermeke, melyik főszereplő fog megvakulni vagy éppen leesni egy lépcsőn. A darab öniróniája, hogy a Kvartettben már maguk a szereplők is arról énekelnek, hogy nem tudják követni, ki kivel van. A szövegkönyv Guy Bolton és P. G. Wodehouse munkája – utóbbi neve ismerősen csenghet, hiszen regényeivel több évtizede a magyarok egyik kedvelt írója. Az Operettszínház számára Lőrinczy Attila és Kerényi Miklós Gábor frissítette fel a darabot, a dalszövegeket Závada Péter, kortárs költő fordította.

gol42.jpg

Megvallom, számomra A Csárdáskirálynő sem az operettek csúcsa, véleményem szerint sokkal jobb darabok is születtek ebben a műfajban, ha csak Kálmán Imre munkásságából kellene választanom, a Marica grófnő lenne a favorit. Ugyanakkor kíváncsi voltam, hogy ugyanazt a zenét felhasználva egy teljesen más történetben, milyen hatást tud kiváltani egy előadás. Ilyen szempontból a Riviera Girl egy izgalmas vállalkozása a Budapesti Operettszínháznak. A dalok abszolút jól illeszkednek a történetbe, Závada Péter remek fordítói munkát végzett. De bármennyire is dicsérendő az előadás ezen oldala – mégis csak egy kultikus darabhoz nyúltak hozzá. Az én szememben szó sincs szentségtörésről, de az számomra roppant zavaró volt, hogy az ismert dalokat teljesen más szöveggel hallottam. Nézőként akarva-akaratlanul azon gondolkodtam, hogy az éppen halott dalszöveg, hogy is van az eredeti műben (persze annak a szövege meg csak azért sem akart az eszembe jutni, hiszen ment alatta a friss fordítás), és így ez számomra nagyon zavaró volt.

tcno12.jpg

Lévai Enikő alakítja a címpszereplőt, Sylvát, szerelmét Karlt pedig Barkóczi Sándor. Mindkettőjüknél úgy éreztem, hogy még nem egészen érzik magukénak a szerepet, előbbi ráadásul nem mindig tudta eldönteni, hogy operettesen vagy musicalesen énekeljen. Szabó  P. Szilvesztert az idősebb Lorenz gróf szerepében igazi szarkavaróvá válik, a második felvonás színészi oldalát is jobban kihangsúlyozza, habár látszólag nem igazán volt kényelmes neki ez a néha nyomósabb ok nélkül gonoszkodó szerep. György-Rózsa Sándor nagyobb szünet után tért vissza az Operettszínházhoz, a dalait szépen el is énekli, ugyanakkor a játéka egy idő után egysíkúvá válik.

xs3u6.jpg

Kerényi Miklós Máté (Sam Springer) és Szendy Szilvi (Birdie Springer) ismétel ebben a történetben, az eredeti mű karaktereinek megfelelő szerepeket kapták meg. Kettejük játéka élvezetes volt, lubickoltak a szerepben, szemmel látható, hogy mennyire örülnek ennek a lehetőségnek, hogy párhuzamosan játszhatják a két szerepet (akár egy este felváltva a kettőt!), az egyetlen negatívum, hogy mindketten magukkal hozták az operettek jellemzői figuráit, így sok újdonságot most sem tudtak felmutatni. Ennek ellenére a legnagyobb tapsot az ő számaik kapták, amely nem teljesen véletlen, hiszen Kerényi Miklós Gábor, a rendezés során kicsit kilépett a komfortzónából és az Operettszínházhoz képest eredeti ötletekkel tűzdelte meg a számokat. Így a Te francos éjjel (Te rongyos élet) című számot az ifjabbik Kerényi egy hintázó rulettgolyón adja elő, a Bungaló Quogue-ban – az egyedüli szám, ami nem Kálmán szerzeménye – pedig a közönség bevonása miatt marad emlékezetes.

pdgw13.jpg

A darabban természetesen akad magyar szál is Kemény Ferenc báró személyében, akit Miklós Attila alakít. Feltehetőleg a színész nemrég ugorhatott be a szerepbe, ugyanis gyakran nem találta a helyét a színpadon, mintha nem szokott volna hozzá ehhez az intimebb térhez. A prózája nehézkes volt, amikor pedig szöveg nélkül kellett jelenetben lennie, gyakran kiesett a szerepéből. A lányát, Claire-t Kardffy Aisha alakítja, aki fiatalkora (tizennyolc éves!) ellenére meglepően természetesen és otthonosan mozog a színház világában, de azért hangilag még képeznie kell magát, ettől függetlenül azonban a jövő egyik nagy tehetsége lehet.

gcmv4.jpg

Füzér Anni jelmezei abszolút a XXI. századba helyezik a cselekményt, Rákay Tamás díszlete pedig szép és modern, csak időnként túl hangos. Értem ezalatt, hogy sokszor a próza vagy lágyabb zene alatt kell átrendezni a színpadot, ez pedig túl sokszor túl nagy zajjal jár, ami időnként élvezhetetlenné teszi az előadást. Horváth Csaba koreográfiája látványos, és amennyire a színpad nagysága (pontosabban annak hiánya) engedi, kihasználja a teret, és igyekszik minél inkább megfelelni a kívánalmaknak.

udfi8.jpg

Kerényi Miklós Gábor rendezése iránt kettős érzelmekkel viseltetek. Egyfelől tetszett az az eredetiség, amivel a darabhoz nyúlt, hosszú idő után újat tudott mutatni, meglepően újszerű ötletek tárházát felvonultatva. Másrészt ez az újszerűség időnként a visszájára fordult: bármennyire is eredeti ötlet a nézőtért közepére helyezni egy óriási rulettkereket, amely az előadás 10 százalékában színpadként funkcionál, az erkély második sorából semmit nem lehet látni, így a nézőnek marad a teljesen üres színpad bámulása hosszú perceken keresztül. Igen, lehet mondani, hogy a nagyszínházaknál is vannak olyan helyek (leginkább a kakasülőn), ahonnan a színpad nem látható be, de egyrészt azokat a jegyeket jóval olcsóbban árulják, másrészt előre felhívják a néző figyelmét. A Kálmán Imre Teátrum jegyárai – amelyeket azóta valamivel lejjebb vették, miután feltehetőleg észlelték, hogy 13-15.000 forintos jegyekért nem lesz nagy tülekedés a pénztárakban – mellett és a hely adottságait tekintve azonban joggal várhatja el a néző, hogy a teljes előadásban része legyen.

on6r3.jpg

És hogy melyiket ajánlanám: A Csárdáskirálynőt vagy a Riviera Girlt? Az igazán fanatikusoknak mindkettőt, de egyébként magam sem tudom eldönteni. Előbbi egy igazi klasszikus, amit – habár ismétlem, szerintem kissé túlértékelt darab – egyszer mindenképpen érdemes megtekinteni, utóbbi pedig szintén egy kuriózum, még ha megvalósításában nem is kiemelkedő.

Zeneszerző: Kálmán Imre
Szövegkönyv: Guy Bolton és P. G. Wodehouse
Mai színpadra alkalmazta: Lőrinczy Attila és Kerényi Miklós Gábor
Dalszövegek: Závada Péter
Jelmez: Füzer Anni
Díszlet: Rákay Tamás
Koreográfus: Horváth Csaba
Rendező: Kerényi Miklós Gábor
 

A bemutató időpontja: 2017. április 20. – Kálmán Imre Teátrum

A cikk a 2017. október 14-én, 19 órakor kezdődő előadás alapján íródott!

A bejegyzésben található előadás-fotók a Budapesti Operettszínház oldaláról származnak.