Nádasi Veronika, a Budapesti Operettszínház tagja 2017. december 4-én ünnepelte a születésnapját. Mivel ebben az évben egy kerek évfordulóhoz érkezett, a színház segítségével ezt, és a pályán eltöltött több mint húsz évét egy élőzenekaros koncerttel ünnepelhette meg. Az EGY majdnem KOMPLETT SZTÁR repertoárját jórészt a művésznőtől eddig nem hallott dalok tették ki, így Verocska újabb oldalát ismerhettük meg.

Ha egy művésznek lehetősége adódik arra, hogy a születésnapján saját koncertet adjon, többnyire kétféleképpen közelítheti meg annak felépítését. Vagy számba veszi eddigi pályafutásának legsikeresebb pontjait, és az időben lineárisan előre haladva közelít a mához, vagy egy, az eddigi szerepitől teljesen különböző zenés estét ad. Nádasi Veronika ez utóbbi mellett döntött, így aki arra számított, hogy korábbi nagyszerű szerepeit idézi fel, az egy pillanatig csalódást érezhetett. De csak pár pillanatig, mert Verocska közel két órán keresztül gondoskodott a nézők szórakoztatásáról, akik ezt nem is voltak restek meghálálni. Jóformán minden szám után óriási vastapstól és ovációtól zengett a Kálmán Imre Teátrum, az előadás végén pedig két alkalommal is állótaps fogadta a színpadra vissza-visszatérő színésznőt.

A koncert – ahogyan a címe is jelzi – az Egy majdnem komplett sztárral kezdődött, és tudtommal ez volt az egyetlen olyan dal, amelyet a színésznő korábban is énekelt, mégpedig az 1996-os Ki mit tud?-on. Ez a szám, amelynek magyar szövegét Miklós Tibor írta, azért is mérföldkő Verocska életében, mert amikor első helyezést ért el a műsorban, akkor vált végérvényessé benne a döntés: márpedig ő színésznő lesz.

Feltehetőleg némi elfogultság is van bennem, mert van szerencsém személyesen is ismerni Veronikát, és azon túl, hogy a való életben is egy roppant kedves, segítőkész és közvetlen ember, remek színésznek is tartom, akit úgy érzem, időnként méltánytalanul mellőznek a színháznál. Patrick Laviosa, a Pánik a fedélzeten zeneszerzője példának okáért úgy nyilatkozott róla, hogy minden zeneszerzőnek nagy álma, hogy egyszer egy olyan énekesnő énekelje a dalait, mint ő. De azért ennyire messzire sem kell mennünk, elég csak elolvasni a kritikákat, amelyek az Operettszínház utóbbi években tartott premierjeiről szólnak: bármennyire is pozitívan vagy negatívan ír a kritikus egy-egy darabról, Nádasi Veronika játékát és énektudását mindenhol külön kiemelik és dicsérik. (Többek között éppen ezért, ha egy kis személyeskedést megengedhetek magamnak, a színháznak egyelőre nehezen tudom megbocsátani, hogy a Rebecca idei felújítása során Nádasi nem játszhatja Mrs. Danverst újból.)

Visszakanyarodva a koncerthez, de még a szerepeknél maradva: Veronika egy pár percet szánt az Operettben eltöltött több mint tíz év felidézésére és a legkedveltebb karaktereire. A közönség pedig egyöntetűen megszavazta a három legmeghatározóbb alakítását: a Rebecca Mrs. Danverse, a Ghost Oda Mae Brownja és az Elfújta a szél Mammyje és Suellenje.

Ezt követően folytatódott a koncert, amelynek első felét a musicalek tették ki. Részleteket hallhattunk többek között a Jentlből, az Apácákból és a Wonderlandből, ez utóbbi Rossznak lenni jó c. számának szövegét Galambos Attila kifejezetten az est alkalmából fordította magyarra. A továbbiakban olyan népszerű előadók és zeneszerzők számait hallhattuk, mint Katona Klári, Dés László vagy éppen Sondheim. Az est két vendége Dolhai Attila és Peller Anna volt, akik Verocska osztálytársai voltak a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Utóbbi hozta a szokásos formáját, roppant vicces szerep jutott neki a koncerten, Nádasi Veronikával való közös duettjük pedig könnyeket csalt a nevetéstől a közönség szemébe.

A koncert felépítésére egyébként egy felnövés-történet is ráhúzható lenne: kezdetben a humorosabb, poposabb hangzású számok kaptak főbb szerepet, de ahogy közeledtünk az est végéhez, előtérbe kerültek a lírikusabb dalok, amelyek közül egy-kettő annyira gyönyörűen szólt, hogy voltak, akiknek kicsordult a könnyük. De mielőtt bárki megijedne, humorban sem volt hiány, nem egyszer hangos nevetés járta át a terem falait.

Most, ahogyan írom ezeket a sorokat, rájöttem, hogy koncertről élménybeszámolót írni roppant nehéz. Eleinte arra gondoltam, hogy felsorolom a számokat, vagy felidézem a kedvenc jeleneteimet, történeteket, hogy megmutassam Nádasi Veronika sokszínűségét és tehetségét, de aztán rájöttem, hogy ezzel csak azok örömét rontanám el, akik még nem látták és hallgatták a koncertet. Mert, ahogyan Lőrinczy György, főigazgató is nyilatkozott a műsor végén, ez az előadás olyan fantasztikus volt, hogy tavasszal újra műsorra tűzik, így újból lehetőség nyílik megtekinteni azt a csodát, amiről írok.

Én pedig csak reménykedek benne, hogy a következő évadokban is repertoáron marad az előadás. Mert ez a koncert sokkal többet mutat meg Nádasi Veronikából, mint azt elsőre gondolnánk. Nem véletlenül mondják, hogy a zenével annyi mindent ki lehet fejezni, Verocska pedig nagyon sokat adott magából ezen az estén.

A bemutató időpontja: 2017. december 4. – Budapesti Operettszínház, Kálmán Imre Teátrum

A cikk a 2017. december 4-én 19 óra 30 perckor kezdődő előadás alapján íródott.

A bejegyzésben található előadás-fotók Nádasi Veronika hivatalos facebook oldaláról származnak.