Függöny fel! (Centrál Színház, 2013)

Michael Frayn darabját 2013-ban mutatta be a Centrál Színház. A Függöny fel! Pokorny Lia, Schmied Zoltán és Bereczki Zoltán főszereplésével azóta is nagy sikerrel fut a Révay utcai teátrumban.

14817958259523_12.jpg

Adott egy színtársulat, akik egy már önmagában is rossz bohózat bemutatására készülnek, és azzal sem állnak fényesen. A főpróba ennek megfelelően kész katasztrófává válik: a színészek elfelejtik a szövegüket, rosszkor és rossz helyen lépnek be, ráadásul az a fránya szardínia is mindig máshol köt ki, mint ahol kellene. Lloyd, az előadás rendezője nem is fűz túl nagy reményeket a bemutatóhoz. A premierhez nézőként nem is lesz szerencsénk, de pár héttel később bepillanthatunk a kulisszák mögé: miközben a színészek ugyanazt a darabot játsszák, a színfalak mögött zajló eseményeknek lehetünk tanúi. Így nem csak egy színház működésébe leshetünk be, hanem a színészek és a műszak egymás közötti viszonyai is feltárulnak előttünk.

14817958254567_12.jpg

Michael Frayn drámaíró (eredeti szakmáját tekintve riporter) 1982-ben írta meg komédiáját, amikor egy előadáson kis híján elaludt. Ekkor jutott eszébe, hogy mennyivel mulatságosabb lehet egy darabot hátulról, a színfalak mögül végignézni, amikor a színészek levetik az álarcukat, ahol mindenki önmaga lehet, távol a reflektorfénytől. Az előadást többször játszották már Magyarországon, eddig összesen négy különböző címmel. A József Attila Színházban és a Vígszínházban Ugyanaz hátulról, az Új Színházban Még egyszer hátulról (itt a rövidebb, harmadik felvonást elhagyták) címen futott, míg Kaposváron a Mohácsi-testvérek átdolgozásában Veszett fejszeként került bemutatásra. A történetből 1992-ben film is készült, Michael Caine (Llyod), Carol Burnett (Dotty) és Christopher Reeve (Frederick) főszereplésével. A Centrál Színház bemutatóját megelőzően, 2010-ben a Szombathelyi Weöres Sándor Színház és a Győri Nemzeti Színház – a filmhez igazodva – Függöny fel! címmel tűzte repertoárra, az előadást azóta így érdemes keresni. (Jelenleg a Centrál mellett például a Szegedi Nemzeti Színházban, pár hete volt a premier.)

14817958339143_12.jpg

A Centrál Színház jelenlegi repertoárján a Függöny fel! mellett egy másik, hasonló tematikájú komédia is megtalálható, a Ma este megbukunk. Színházas fórumokon többször szóba került már, kinek melyik tetszett jobban, melyiket ajánlja leginkább. Mindkét előadás megosztó, van, aki szerint mindkettő borzalmas, van, aki mindkettőt imádja, és akadnak olyanok is, akik könnyedén állást foglalnak egyik vagy másik mellett (feltehetőleg ez attól függ, ki melyiket látta először). A magam részéről nagy reményekkel ültem be a nézőtérre, mert a Ma este megbukunkon remekül szórakoztam, ráadásul, amiket annak kapcsán hiányosságként emlegettem, itt pótoltatni látszott, mégis kissé csalódottan távoztam.

14817958512905_12.jpg

Frayn darabja tulajdonképpen sztereotípiákra épül: adott egy rendező (Schmied Zoltán), aki a színésznőtől (Sztarenki Dóra) kezdve az asszisztensig (Kakasy Dóra) mindenkit megdönt, az ügyeletes szépfiú (Bereczki Zoltán) nem képes elviselni, ha kiszemeltje (Pokorny Lia) visszautasítja, az öregedő színész (Papp János) pedig alkoholista, meg nagyot is hall, vagyis semmi hasznát nem veszik a társulatnál. Az első felvonás során látott főpróba kicsit olyan, mintha a szereplők először találkoznának a szövegkönyvvel, senki nem tudja pontosan, mit is kellene csinálnia. A próba azonban nem csak emiatt akad meg több soron, hanem a színészek hisztije és rivalizálása okán is. Ekkor már kibontakozni látszik a szereplők jelleme és egymáshoz fűződő viszonya, de itt tulajdonképpen csak alapozásról van szó.

14817991412292_12.jpg

A főpróba szintén klisék halmazából épül fel: a színészek nem érkeznek végszóra, nem tudják kijátszani a poént, senki nem tudja, hova kellene tenni az eszközöket, mintha a teljes rendelkező és lejáró próba kiesett volna. (Fel is merül a kérdés: mivel töltötték a szereplők és a rendező az elmúlt pár hetet, ha ekkora a káosz körülöttük.) Színházi berkekben mondják, hogy a rossz főpróba sikeres előadást jelent (vagy, hogy az a bizonyos összerántja a darabot), erről meggyőződni nem tudunk, hiszen mikor újból találkozunk hőseinkkel, már túl vannak egy pár hetes turnéelőadáson. Sejthető viszont, hogy a darab nem lett nagy siker, tekintve, hogy a rendező, mosva kezeit, inkább tovább állt, és igyekszik elfelejteni az egészet. De ezen az előadáson mégis csak megjelenik, igyekezne inkognitóban maradni, persze ez nem sikerül neki, felbukkanása pedig újabb bonyodalmakat szül.

14817958507747_12.jpg

Alapvetően tehát egészen izgalmas a koncepció, és viszonylag kevés darab ismert, amely ilyen formában kalauzolná el a nézőket a színház világába. Éppen ezért a legérdekesebb maga a második felvonás (a Centrál előadásában a második és harmadik részt összevonva játsszák), ahol mindent hátulról látunk. Itt érződött leginkább a darab rendezőjének, Puskás Tamásnak az erőssége: miközben a színpadon látható előadás első felvonása ugyanúgy zajlik, a színfalak mögött szinte végig némajáték van. Ezek azonban sokkal beszédesebbre sikeredtek, mint a többi rész, a színészek brillíroztak, van egy olyan sejtésem, hogy ők is ezeket a jeleneteket élvezik a legjobban.

14817993974582_12.jpg

A harmadik felvonás igazán rövid, de ennek is megvan a maga humora. A színészek közötti feszültség már tetőfokára hágott, így folyamatosan improvizálnak, nyílt színen csapnak össze, néhol kicsit kifordítva a mondatokat. Ezek azért igazán jók, mert tényleg csak a beavatottak értik, ha először tekintenénk meg a bohózatot, nem sokat értenénk, és a humoruk is kevesebb lenne. Érdekes még a két felvonás közti átdíszletezés is, mert – a megszokottól eltérően – nem húzzák össze a függönyt, így láthatóvá válik, hogyan is zajlik egy ilyen munka az igazi színházakban (a díszlet egyébként Bagossy Levente munkája)

14817961750822_12.jpg

Ellenben hiába a sok jó ötlet és a kiváló színészi játék, ennek az előadásnak is megvannak a hátulütői. Hasonlóan a Ma este megbukunkhoz, annak ellenére, hogy kicsivel jobban belelátunk a színészek életébe, egyetlen épkézláb cselekményszálat sem tud felmutatni a darab. Minden magánéleti rész csak kezdetét veszi csupán, de a problémák nem kerülnek feloldásra, bizonyos elemek meg a tapsrend után is a levegőben lógnak. Emellett az első felvonás története nehezen indul be, mintha a szerző nem érezte volna az egyensúlyt a darab és a darabbéli darab között. A bohózat meg, amit a szereplőink játszanak, direkt pocsék, viszont annyira az, hogy ezt háromszor végig nézni és hallgatni nem okoz igazán nagy felüdülést, még akkor sem, ha mindenhol változtatnak rajta. Én az efféle humorra nem igazán vagyok vevő, nem tudok szívből nevetni (de még csak mosolyogni sem) azon, hogy valakinek leesik a nadrágja vagy éppen hiányos öltözetben jelenik meg, ahogy azon sem, hogy félreérthetőnek nem mondható szituációkat értenek félre.

14817993976717_12.jpg

A színészek közül magasan kiemelkedik Pokorny Lia, akit szándékosan csúfítottak el. A Társas játék óta tudjuk, hogy otthonosan mozog ebben a szerepkörben, talán pont a sorozat miatt tud nagyon is emberi vonásokat felvillantani komikaként is. Mellette igazán üdítő látni Botos Évát, aki minden pillanatban remekül jeleníti meg mindkét szerepét. Kakasy Dóra alakítása már-már súrolja a drámai szintet, ami azért is nagy teljesítmény, mert viszonylag kevés szövege van asszisztensként. A férfiak közül Papp János játéka válhat igazán emlékezetessé, alkoholista karakterét minden negatívuma ellenére igazán szerethetővé teszi.

14817993978907_12.jpg

Összességében nem bántam meg, hogy jegyet váltottam az előadásra, már csak a Centrál és a színészek miatt is érdemes megnézni, viszont számomra a Ma este megbukunk maradandóbb élményt okozott.  

Szerző: Michael Frayn
Fordította: Hamvai Kornél
Dramaturg: Baráthy György
Díszlettervező: Bagossy Levente
Jelmeztervező: Rátkai Erzsébet
Rendező: Puskás Tamás

A bemutató időpontja: 2013. október 18-19. – Centrál Színház

A cikk a 2019. február 24-én, 19 órakor kezdődött előadás alapján íródott.

A bejegyzésben található előadás-fotók a Centrál Színház oldaláról (fotós: Blaskovits Eszter), valamint facebook oldaláról (fotós: Rick Zsófi) származnak.