Kacsóh Pongrác talán legismertebb műve, a János vitéz lesz a Budapesti Operettszínház soron következő bemutatója. A premiert november 22-én tartják, a daljáték 40 év után less látható ismét a teátrumban. A próbafolyamat szeptember 30-án, sajtónyilvános olvasópróbával vette kezdetét, ahol számos érdekesség derült ki az előadásról és az alkotógárdáról.

“Idén már túl vagyunk egy nagy sikeren, a Csárdáskirálynő premierjén, a következő nagy ünnepünk pedig a János vitéz bemutatója lesz.” – kezdte beszédét Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója, majd kiemelte, ezúttal is rendkívül jó csapattal dolgozhatnak, ezt követően részletesen bemutatta az előadás alkotógárdáját.

Iluskát Bordás Barbara, Lévai Enikő és Kiss Diána alakítja, János vitéz bőrébe Dolhai Attila, György-Rózsa Sándor és Sándor Péter bújik. A Francia királykisasszony szerepében Fischl Mónikát, Lukács Anitát és Zábrádi Annamáriát láthatjuk, a Mostoha Oszvald Marika, Lehoczky Zsuzsa és Papadimitriu Athina, Bagó és a Strázsamester Langer Soma, Erdős Attila és Pete Ádám lesz. A francia király szerepében Földes Tamás és Jantyik Csaba mellett a Nemzet Színésze, Bodrogi Gyula lép ismét vendégként a Budapesti Operettszínház színpadára, Csőszként Faragó Andrást és Pálfalvy Attilát láthatják a nézők. Az előadás látványvilágáról Cziegler Balázs díszlettervező és Berzsenyi Krisztina jelmeztervező gondosodik. A daljáték rendező-koreográfusa, Bozsik Yvette, akiről Kiss-B. Atilla elmesélte, hogy miután látta rendezésében az Éden földön című előadást a Nemzeti Színházban, egyből tudta, hogy őt szeretné felkérni a János vitéz színpadra állítására.

A főigazgató a darab alaptörténete kapcsán kiemelte, hogy Kukorica Jancsi nem egy egyszerű mesealak, hanem hús-vér hős volt. - „Az igazi János vitéz Ráckevén született Horváth Nepomuki János néven. Már fiatalon huszárnak állt, 12 év szolgálatot vállalt. Helytállása kiemelkedő volt: harcolt Radetzky tábornagy ezredében, saját testével védve őt, sőt VII. Pius pápa életét is megmentette menekülése során. János végül 41 évesen, 22 év szolgálat után szeretett volna nyugdíjba vonulni, de a császár hívására újabb 11 évre egyenruhát öltött. Valódi huszár volt!” Majd hozzáfűzte: hősökre igenis szükség van, ezért kell újból és újból megemlékezni róluk. A mi hőseink ünneplendő hősök, és a mi felelősségünk, hogy emléket állítsunk nekik.

Pfeiffer Gyula nemcsak vezényli majd az előadást, hanem annak zenei előkészületeit is ő irányítja. A Budapesti Operettszínház főzeneigazgatója arról mesélt, hogy műfaját tekintve is érdemes körbejárni a daljátékként aposztrolfált János vitézt. „Az operett szó eredetileg olyan művet takar, melyben a zenés részeket próza töri meg, ennek a német verzióját „Singspielnek” nevezik, ez magyarul daljátékot jelent, vagyis a két megnevezés tulajdonképpen felcserélhető.” Elárulta, hogy a János vitéz 1904-es ősbemutatóján nem a szerző hangszerelésében hangzott el, hanem az akkori magyarnak vélt zenei motívumokkal.  - „A magyar nóta és a népies műdal érdekes keveréke ez a mű, melyben megjelenik a kuplé, illetve a klasszikus francia és osztrák operettek zenei anyaga is. A János vitéz rögtön a bemutatója után óriási sikerre tett szert, még az Operaház is 17 évig játszotta.” Pfeiffer azt is elmondta, hogy most a Budapesti Operettszínház zenekari méretére dolgozták át a mű hangszerelését.

Bozsik Yvette rendező-koreográfusnak már 20 éve is volt szerencséje János vitézt rendezni, akkor a Katona József Színházban állította színpadra. – “Minden darabom egy önvallomás, amihez az életből merítek, és mivel azóta sokat változtam, ezúttal teljesen más lesz a koncepció”. – mesélte. Mivel a karrierje pont a Budapesti Operettszínházban indult táncosként, nagyon örül a lehetőségnek és izgatottan várja az új munkát. Azt gondolja, manapság a mozdulatművészet elhanyagolt fogalom, számára viszont nagyon fontos a zene, a mozgás és a mű gondolatisága.

Az előadásban közreműködik a Budapesti Operettszínház Zenekara, Énekkara és Balettkara, valamint a Bozsik Yvette Társulat táncosai. Karigazgató: Szabó Mónika. Vezényel: Pfeiffer Gyula és Hermann Szabolcs.

Fotók: Németh Anna