A vándorkutya (Vígszínház, Házi Színpad, 2018)

Újabb kortárs magyar szerző műve látható ősbemutatóként a Vígszínház Házi Színpadán. Pass Andrea által írt és rendezett A vándorkutya három család történetén keresztül mutat be igaz élethazugságokat egy részben.

vandorkutya_ea_domolky_daniel_web_062_rb_1000x800.jpg

Mindig nagy öröm, ha valamely színház kortárs magyar drámát tűz repertoárra. A Vígszínházban többek között a Házi Színpad ad erre lehetőséget, 2016 óta olyan szerzők mutatkozhattak be, mint Dragomán György (Máglya), Bartis Attila (Rendezés) vagy éppen Kincses Réka (A Pentheszileia Program). Pass Andrea – akinek ez az első Vígszínházas munkája – nevével, rendezőként és íróként többnyire a Jurányi Inkubátorház előadásai (Napraforgó, A vezér, Bebújós, És jöttek a jószándékú emberek) során találkozhattunk. A vándorkutya című, a szerző által az „igaz élethazugságok”, a színház ajánlója szerint pedig abszurd pszicho-thriller műfaji besorolást kapott drámát a Vígszínház felkérésére írta, darabját saját maga rendezte.

vandorkutya_ea_domolky_daniel_web_018_rb_1000x800.jpg

A történet címszereplője valójában egy plüssállat, amely óvódások között vándorol hétről hétre, mindig más családnál töltve a hétvégét, hogy aztán hétfőnként rajta keresztül mesélhessenek a gyerekek élményeikről, benyomásaikról. A vándorkutya sok mindent lát és hall – néha többet is mint, kellene. Az előadás során három család feszültségekkel teli történetét ismerhetjük meg, a szálak pedig egy közös vacsorán fonódnak végérvényesen egybe.

vandorkutya_ea_domolky_daniel_web_051_rb_1000x800.jpg

A vándorkutya tulajdonképpen ugyanarra a sémára épül, mint a hazánkban is népszerű Teljesen idegenek, vagy a kevésbé ismert A vendégek Vagyis: végy pár embert, jó barátot, akiknek elsőre tökéletes életük van, zárd össze őket egy szobába, ahol fény derülhet titkaikra, igazi valójukra. Ettől persze Pass Andrea drámája még nem lesz szolgai másolat, hiszen a témában bőven van még lehetőség, és a tálalás sem teljesen lényegtelen, ez utóbbiban különösen jeleskedik a darab. (Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a ma oly divatos grip-lit műfaj hatása is érződik, könnyedén eszünkbe juthat példának okáért az HBO Hatalmas kis hazugságok sorozata is.)

vandorkutya_ea_domolky_daniel_web_083_rb_1000x800.jpg

Az előadás első felében a három családot egymástól függetlenül ismerjük meg, külön-külön lesünk be a zárt ajtók mögé. Az időmúlást és helyszínváltást a rendezés kiválóan, mondhatni filmszerűen, mégis színházi eszközökkel mutatja be: míg az egyik család „nagyjelenetét” látjuk, addig a háttérben a másik élete tovább zajlik. Ezek a gyors snittek pergőssé, érdekfeszítővé teszik a történetet, ugyanakkor azt is sikerül elérnie, hogy a bőrünk alá óvatosan bekúszó feszültség-érzet szép lassan az egész testünket betöltse. (Ebben igen nagy segítség Keresztes Tamás zenéje, amely egy ponton kifejezetten felidézi Hitchcock Pszichójának mára klasszikussá vált jelenetét.)

vandorkutya_ea_domolky_daniel_web_035_rb_1000x800.jpg

A szereplők közti konfliktusok otthon már épp a tetőfokra hágnának, amikor is az egyik anyuka (Edina) felveti egy közös vacsora lehetőségét, hogy jobban megismerhessék egymást a szülők. Ez az összejövetel természetesen nem várt fordulatokat hoz: az alkohol hatására a gátlások feloldódnak, hőseink új – eddig általunk, mint külső szemlélőként sem látott – arcát ismerhetjük meg, míg végül eljutunk egy szórakoztatónak induló társasjátékhoz, amely a tapasztalatok szerint soha nem vezet jó eredményre. Ahogyan itt és most sem: nemcsak az elfojtott indulatok, hanem az addig elnyomott vágyak is felszínre törnek. Habár a történet lezárása kissé kusza, és nem is annyira egyértelmű, mint a sztori első háromnegyede, azért így is kellemes emlékként élhet bennünk az előadás. A hasonló témákat feldolgozó alkotásokban leginkább a problémák feloldása, az ütős (vagyis nem kiszámítható) és elfogadható (vagyis a valóságtól el nem rugaszkodó) végkifejlet elérése a legnehezebb – az én szememben pont ezen bukott meg a fentebb említett Teljesen idegenek is.

vandorkutya_ea_domolky_daniel_web_119_rb_1000x800.jpg

A három családon keresztül három különböző élettörténetet ismerhetünk meg. Minden drámaisága ellenére a másik kettőhöz képest könnyedebb hangvételű az időskori demenciával küzdő nagymamával együtt élő família szála. Halász Judit szerethető, zavarodott Mamája és a vejét, Misit alakító Jászberényi Gábor (akit leginkább A martfűi rém című filmből ismerhetünk) kettőse nem egyszer megnevetteti a nézőt, ugyanakkor utóbbi végtelen(nek tűnő) türelme megható és példaértékű lehet. Misi feleségét, Klárát Majsai-Nyilas Tünde formálja meg a családján való uralkodási kényszert sem nélkülöző merevséggel, később megkapó kétségbeeséssel.

vandorkutya_ea_domolky_daniel_web_017_rb_1000x800.jpg

Ennél jóval komorabb, néhol már szó szerint ijesztő Jutka (Tar Renáta) és Kornél (Karácsonyi Zoltán) kapcsolatának ábrázolása. Mindközül ebben érezhető a legtöbb feszültség: látjuk az akaratos és erőszakos férjétől rettegő feleséget, aki egyre nehezebben viseli, hogy kifelé a boldog család látszatát kell mutatnia. Karácsonyi Kornélja azonban több egy egyszerű agresszív férfinél: egy lelkileg mélyen sérült ember alakja is feltűnik a színpadon, aki vágyik neje elismerésére és szeretetére.

vandorkutya_ea_domolky_daniel_web_002_rb_1000x800.jpg

És valahol a fentebbi kettő között helyezkedik el Edina története, aki Petrik Andrea abszolút emberi alakításának köszönhetően talán az egyetlen, akire a normális jelzőt lehetne illetni. Ő az új anyuka, aki nyitott a többiek felé, és aki nem érti a szülőtársak félelmét (sőt, rettegését) a vándorkutyától. Ugyanakkor akarva-akaratlanul ő is különleges helyzetbe csöppen: élettársa, Vilmos (Hirtling István kellően izgatott és ideges figurája) ugyanis kettős életet él. Míg hétköznapjait Edinával és közös gyermekükkel tölti, addig hétvégén feleségével, Melindával (Gilicze Márta remek naiva) múlatja az időt.

vandorkutya_ea_domolky_daniel_web_099_rb_1000x800.jpg

Pass Andrea darabja éppen attól lesz erős, hogy hősei és történetei senki előtt nem ismeretlenek. Jobb esetben csak ismerősöktől, hallomásból értesülünk ilyen és ehhez hasonló szituációkról, rosszabb esetben akár a saját családunkban akad rá példa. Legrosszabb esetben pedig abszolút nem is vesszük észre, hiszen ezek mind-mind féltve őrzött titkok, amelyeket, úgy gondoljuk, zárt ajtók mögött, a négy fal között kell tartani. Pedig nem kéne.

Írta: Pass Andrea
A plüss kutya tervezője: Sosa Juristovszky
Zene: Keresztes Tamás
Díszlet: Bobor Ágnes
Jelmez: Pető Kata
Rendező: Pass Andrea

A bemutató időpontja: 2018. október 5. – Vígszínház, Házi Színpad

A cikk a 2018. október 12-én 19 óra 30 perckor kezdődő előadás alapján íródott.

A bejegyzésben található fotók a Vígszínház oldaláról származnak! (fotók: Dömölky Dániel)