Több mint 10 évvel ezelőtt, 2008 márciusában mutatta be a Budapesti Operettszínház Szabó Magda talán leghíresebb és legkedveltebb regényéből, az Abigélből készült musicalt. Kocsák Tibor, Miklós Tibor és Somogyi Szilárd darabja jelenleg a teátrum leghosszabb ideje futó előadása.

Szabó Magda a 2004-ben musical formájában is bemutatkozott Álarcosbál sikerei után saját maga döntött úgy, hogy Somogyi Szilárd és alkotótársai zenés színpadra alkalmazhatják legkedvesebb regényét, az Abigélt. Sajnálatos módon a premiert már nem érhette meg, de abban biztos vagyok, hogy az mindenképpen örömmel töltené el, ha látná, hogy az általa megírt történet a színpadon is tovább él, ráadásul ekkora sikerrel. Mert az előadás sikerességéhez semmi kétség nem fér, az adaptáció megítélése már egészen más kérdés.

A jól ismert történet főszereplője a gimnazista Vitay Georgina, akit tábornok apja, hogy biztonságban tudja a lányát, Budapestről Árkodra költöztet, egy egyházi bentlakásos iskolába. Az addig a fővárosi úrilányok életét élő Gina nehezen illeszkedik be vidéki közösségbe, minden igyekezetével azon van, hogy megszökjön az intézményből, hogy újra szeretett apjával legyen. Eleinte nem is sejti, hogy életveszélyben van, Árkod pedig az egyetlen hely, ahol védelmet remélhet. Gina romantikus, negédes lányregénybe illő életét pedig innentől kezdve beárnyékolják a II. világháború borzalmai. Kilátástalan helyzetében a Matula kertjében álló, hűvös, néma kőszobor, Abigél adhat egyedül reményt.

A Budapesti Operettszínház Abigélje igazi túlélő: kezdetben a Thália, majd a Magyar Színház adott otthont a musicalnek, egészen az előző évadig, mikor is megérkezett méltó helyére, a Nagymező utca 17. szám alá. (Voltam olyan szerencsés, hogy mindhárom játszóhelyen láthattam a darabot, legelőször még az eredeti, a CD-n is közreműködő szereposztással.) A bemutatása óta eltelt 11 évben látható volt többek között Fertőrákoson, valamint a Szegedi Szabadtéri Játékokon (bár azt, hogy szabadtéri világpremierként hirdették, még ha a szó szoros értelmében igaz is, kicsit túlzásnak éreztem.)

Tudom, szégyen, de amikor először tekintettem meg a musicalt, még sem a könyvet nem olvastam, sem a tévéjátékot nem láttam (azóta természetesen pótoltam a hiányosságaimat). Így, nálam ez a verzió tiszta lappal indult, ennek megfelelően igen nagy hatást gyakorolt rám mind a történet, mind a kivitelezés. Akkoriban sok kritikát nyálaztam végig az előadásról, és meglepődve tapasztaltam, hogy szinte egytől-egyig negatívumként élték meg, hogy zenés színpadi adaptáció készült a regényből, unos-untalan a könyvhöz és a filmhez hasonlítva azt. Persze, mindez elkerülhetetlen, kiváltképp egy olyan közismert és ikonikusnak számító magyar műnél, mint az Abigél, de fel kell ismerni, hogy a színház nem egyenlő a mozival (még ha egyesek úgy is érzik magukat benne), a feldolgozás pedig – nagyon ritka kivételektől eltekintve – nem képes visszaadni a regény nyújtotta élményt. Ha mindenki visszariadna az efféle próbálkozásoktól, akkor nem készült volna el A Nyomorultak, az Anna Karenina vagy az Elfújta a szél sem – hogy csak az 1000 oldalhoz közeli vagy afeletti klasszikusokat említsem. És nem szabad elfeledni azt sem, hogy ez is egy módja az irodalom legjelesebb alkotásai fiatalokkal (és akár az olvasni nem szerető felnőttekkel) való megismertetésének. Egy-egy jól sikerült előadás pedig könnyedén sarkalhatja arra is nézőjét, hogy később kézbe vegye az alapművet. De talán túl sok szót pazaroltam már erre a témára, hiszen a lényegen semmi sem változtat: véleményem szerint az Abigél egy igen jól sikerült adaptáció, amely képes arra, hogy visszaadja Szabó Magda regényének üzenetét.

Az Abigél az én szememben az a történet, amelyet - Szabó Magda zsenialitásának köszönhetően – órák hosszat lehetne elemezni. Az írónő hősei valódi emberek, valódi érzelmekkel, hiteles döntésekkel, a cselekmény dramaturgiai szempontból tökéletesen van felépítve. Éppen azért, mert ennyire erős az alapanyag, vélem úgy, hogy az egyik legjobb magyar musicalt sikerült megírnia a Kocsák-Miklós-Somogyi triónak. Ma már szinte elképzelhetetlen az összetartozás és összefogás, mint amivel az árkodiak igyekeznek megvédeni Ginát a németektől, ennek példaértékű bemutatásában élen jár a darab. Tény, hogy Kocsák Tibor érzelmekkel teli dallamvilágában visszaköszönnek korábbi munkái, de mégis megfigyelhető benne az újító szándék, és az, hogy mennyire ráérzett Szabó Magda világára. Éppúgy, ahogyan Miklós Tibor és Somogyi Szilárd (előbbi dalszöveg, utóbbi szövegkönyvíró és rendező) is, akik amellett, hogy több ponton beleépítették a regény mondatait az előadás szövegébe, némileg frissebbé, modernebbé is varázsolták azt. Somogyinak az Abigél tulajdonképpen az első igazán nagy musicalrendezése volt az Operettszínházban, ennek megfelelően az előadáson érződik a „tanító”, vagyis KERO keze munkája is, de már megfigyelhetőek azok a stílusjegyek, amelyek később Somogyi jellemzőivé váltak.

Habár ritkán írok a karmesterekről (pedig az ő szerepük egy zenés darabban kiemelten fontos), de most mindenképpen kivételt kell tennem. Sajnos az elmúlt hónapokban egyre többször tapasztaltam, hogy a neves dirigenseknél mintha enyhült volna a fegyelem, az odaadás (mennyire hiányzik ebből a stábból Balassa Krisztián!), ennek megfelelően a zenekar sem játszott teljes odaadással. Most, úgy látszik, megtört a jég, Szabó Mónika lendületes, erőteljes vezényletének köszönhetően újra a régi Operettszínházban éreztem magam, ahol a zenének különösen nagy jelentősége van, és amely önmagában is képes hatni az érzelmekre.  Kocsák zenéje ugyanis egyaránt kihangsúlyozza a történet vidámságát és drámaiságát, egyik pillanatban még megmosolyogtat, a másikban a maga nemes líraiságával könnyet csal a szemünkben.

Egy ilyen hosszú ideje futó előadásnál szinte elkerülhetetlen, hogy az eredeti szereposztásból már egyre kevesebb színész lesz látható, különösen, ha a szereplők többsége gimnazista. Az általam legutoljára látott előadás bővelkedett vérfrissítésben, sok tehetséges fiatal került a látókörömben. Gadó Anita példának okáért szerethető Gina, játéka hiteles és őszinte, igaz, egy-két magasabb hanggal küzdenie kellett, de mindenért kárpótolt az a hatalmas mennyiségű energia, amelyet a karakter megformálásába fektetett. Kiválóan hozta az elkényeztetett tinédzsert, akinek idejekorán kell szembenézni az élet kegyetlenségeivel, egyszerre tudott gyermek és felnőtt lenni. Maros Bernadettet nem először látom színpadon, legutóbb az István, a király Gizellájaként találkoztam vele. A musicalben nekem Szendy Szilvi marad az örök Kis Mari, de Maros méltó utódja lesz majd idővel. Az osztály ki nem mondott vezetőjeként határozott egyéniség, Ginához hasonlóan önérzetes lány ő is. Kettejük duettje, amelyben „összecsapnak” („Add vissza a levelem! – Áruló vagy, Vitay!”) a musical egyik legjobban sikerült dala, amelyet pár perccel később kiválóan ellensúlyoz a „Kibékülés”. Katz Zsófia humoros és szerethető a kissé elesett Torma Piroska szerepében, Kálmán Petra is emlékezetes alakítást nyújt Bánki Annaként.

Vitay tábornokot Pálfalvy Attila játszotta, akit feltehetőleg elért a téli megfázás, mert dalai nem szóltak olyan tisztán, mint ahogy megszokhattuk tőle (korábban láttam már őt ebben a szerepben, akkor maximális teljesítményt nyújtott). Mindössze egy duett és egy nagyszóló jut neki osztályrészül, de ezekben és kevés prózai jelenetében is képes egy komplett figurát színpadra vinni. Jantyik Csaba ugyanennyire hiteles Torma Gedeon szerepében, pillanatok alatt képes eggyé válni a szigorú, ám mégis emberi igazgató karakterével.

A történetben két, igen erős női karakter kap még főszereplői státuszt. Nádasi Veronika pályafutása egyik legszerethetőbb alakítását nyújtja Zsuzsanna testvérként, a „Karácsony esti dal” szintén a musical legjobban sikerült számai közé tartozik. (Nálunk otthon már hagyománnyá vált, hogy Szenteste minden évben közösen meghallgatjuk ezt a dalt.) A diákokat megértő, az egyházi szokásokat kevésbé szigorúan vevő Horn Miciként Siménfalvy Ágota lépett színpadra. Fia halála miatt ellenzi a háborút, ám az őt ért veszteség ellenére sem fordult el az emberiségtől. Megkapó az a feltétel nélküli szeretet, amellyel kiáll a gyermek mellett, minden erejével azon van, hogy megóvja őket a nagyvilág borzalmaitól.

Érdekes felállás alakult ki ezen az előadáson, ugyanis a férfiszerepeket (a fentieken túl) egytől a színház új generációja játszotta. Cseh Dávid Péter az a fiatalember, akire érdemes lesz odafigyelni a jövőben. Legnagyobb sajnálatomra A Notre Dame-i toronyőr címszerepében nem láthattam, de volt szerencsém találkozni vele a Rebeccában, valamint az Apáca Showban – mindkét alkalommal meggyőző volt, annak ellenére, hogy rövidebb jelenetei voltak csupán Kőnigként – habár a karakter korban, habitusban és kinézetben messze áll tőle – abszolút hiteles volt, a musical legszebb dalát, a „Tiszta jellem”-et pedig végre igazán tisztán, gyönyörűen és értően elénekelve hallhattam, pont amilyennek a szerzők megírták. Kissé hálátlan feladat Kalmárt játszani, ugyanis ennek a karakternek nem jut elég tér, hogy kibontakozhasson. Horváth Dániel, aki alkatilag tökéletesen passzol a szerephez, igyekszik kihozni a legtöbbet, de a figura sablonosságával nem sok mindent tud kezdeni. Fülöp Kristóf egy kicsit fiatal még Kuncz Feri szerepére, érnie kell ahhoz, hogy hitelessé váljon, de ígéretes tehetségnek gondolom a látottak alapján.

Véleményem szerint az Abigél már bemutatásakor is a Budapesti Operettszínház egyik legerősebb musicaljévé vált, amely az évek alatt igazi zászlóshajóvá nőtte ki magát. KERO rendezésinek levétele után a repertoár legrégebb óta futó zenés darabjává vált, ezáltal a színház valódi nagy sikerei közé sikerült felküzdenie magát. Reméljük, Abigél a további évadokban is továbbél. 

Szabó Magda regényéből a szövegkönyvet írta: Somogyi Szilárd
Zeneszerző: Kocsák Tibor
Dalszövegíró: Miklós Tibor
Díszlet: Túri Erzsébet
Jelmez: Velich Rita
Koreográfus: Lőcsei Jenő
Rendező: Somogyi Szilárd

A bemutató időpontja: 2008. március 27. – Budapesti Operettszínház

A cikk a 2019. január 6-án 11 órakor kezdődött előadás alapján íródott.

A bejegyzésben található fotók Budapesti Operettszínház oldaláról származnak. (Legnagyobb sajnálatomra az új szereposztással nem kerültek fel az internetre fényképek, így a cikkben szereplő képeken a korábbi szereposztás látható!)