A velencei kalmár (Pesti Színház, 2016)

Zsidónak lenni, vagy nem lenni, ez itt a kérdés Shakespeare A velencei kalmár című keserű vígjátékában, amely 2016 tavaszától látható a Pesti Színházban.

f27d693d9ba4efe8a532d57a7797741947b9be7b_rb_1000x800.jpg

A velencei kalmárban Bassanio kölcsön kér egy nagyobb összeget Antoniótól, hogy feleségül vehesse Portiát, az árván maradt grófnét, akinek apja végrendelete szerint próbatétel elé kell állítania a kérőket. Antoniónak azonban jelenleg nincs annyi vagyona, amellyel segítene tudna a barátján, így hát Shylockhoz, a zsidó uzsoráshoz fordul, akinek csupán egyetlen feltétele van: amennyiben nem tudja határidőre visszafizetni a tartozását, akkor kivághat egy font húst a kalmár testéből.

739caa64b74108669043c8140bb71a170aa1f10f_rb_1000x800.jpg

A Vígszínház Eszenyi Enikő igazgatósága alatt mindig is nagy hangsúlyt fektetett a Shakespeare-drámák bemutatására. Hosszú idő után az idei az első évad, hogy nem tűztek műsorra egy drámát sem az avoni hattyú tollából (ellenben tavaly a Hamlettel és a Lóvátett lovagokkal dupláztak), de szerencsére még így is elég széles a repertoár, amiből válogathatunk. A velencei kalmár, ahogyan a színház szóróanyaga is jelzi, keserű vígjáték. Tény, hogy rengeteg humoros elem kap helyet benne, mégis súlyos, többrétegű mondanivalóval bír a darab. A történet is roppant szerteágazó, éppen ezért nehezen lehetne megmondani, hogy mi is áll a dráma középpontjában, hiszen szól a zsidó-keresztény kérdésről, előbbi üldöztetéséről, a vallásról, a jog és az emberség kapcsolatáról (meg persze a szerelemről).

155c2b099fb90572101d01302e89aafab9ba0a51_rb_1000x800.jpg

Valló Péter rendezése szépen ellavírozik ezen témák között, kellő hangsúlyt fektet mindegyikre, egyik sem válik fontosabbá a másiknál. Különösen azért szeretem Valló rendezéseit, mert a látvány helyett mindig is a karaktereke és a köztük fennálló viszonyrendszerre helyezi a hangsúlyt, a történetben is azt keresi, hogy annak eseményei milyen kihatással vannak a szereplőkre. (Igazából valahol pont erről kellene szólnia a rendezésnek mindenhol). A Pesti Színház elődásában is a díszlet (amely szintén Valló munkája) roppant egyszerű: egy, a zsinórpadlásról leereszkedő asztallapból és egy emelvényből áll, amelynek falai ki-be záródnak. A rendező ezzel fityiszt mutat a XXI. században egyre divatosabbá váló látványorgiának, és bebizonyítja, hogy Shakespeare-t így is lehet játszani, így is megállja a helyét.

avelenceikalmar05-foto-domolky-daniel.jpg

Valló a történetet bizonyos mértékben a mába helyezi át: példának okáért Lorenzo motoron szökteti meg Jessicát, a fiatalok pedig punk-banda módjára vetik bele magukat az éjszakába. Ezzel is a rendezés a fentebb vázolt problémák kortalanságát hangsúlyozza: szívesen írnám, hogy a zsidóság iránt érzett ellenszenv mára már alábbhagyott, de mindaddig, amíg a mai napig nem egy embertől hallok olyan megnyilvánulásokat, hogy a „zsidók világuralomra törnek”, vagy hogy „chipeket ültettek a keresztény emberekbe, hogy egy gombnyomással felrobbantsák őket”, addig sajnos A velencei kalmár története nagyon is aktuális lesz.

avelenceikalmar011-foto-domolky-daniel.jpg

Éppúgy, ahogyan Shakespeare, úgy a rendező sem foglal állást ebben a kérdésben, inkább több nézőponton keresztül ad alternatívákat. Shylock Kern András fantasztikus alakításában többnyire antagonistaként tűnik fel: lányát nem engedi férjhez menni ahhoz, akit az igazán szeret, Antonión pedig minden áron be akarja hajtani a tartozását. Anno, még a jogi egyetemen egy fakultációs óra keretében tüzetesebben is foglalkoztunk ezzel a drámával, különösen a Shylock és Antonio között létrejött szerződés okán, amely talán a leginkább vitatott pontja a darabnak. Hiszen Shylockot jog szerint megilleti az egy font hús kivágásának joga, és érthető is a motivációja: Antonio régóta gúnyolja és megveti őt, különösen azért, mert ő szigorúbban bánik a pénzzel, míg a Stohl András által megformált kalmár mindenkinek, keresztényi alapon, kamatmentesen ad kölcsönt. Így hát, amikor arra kerülne a sor, hogy megbosszulja az őt ért sérelmeket, a körülötte állók mind az emberségre hivatkozva próbálják meg jobb belátásra bírni, pont azzal érvelnek, amelyet vele szemben soha nem alkalmaztak. Így Shylock figurája minden negatívuma ellenére mégis sajnálni való hőssé válik, akivel a történet bizonyos pontjain mélységesen egyetértünk, különösen szívhez szóló nagymonológja alatt, amelyet Kern olyan meggyőző átéléssel ad elő, amit tanítani kellene mindenhol.

3f2871e4e3cf75c79bca8817dd85de4034a3ce78_rb_1000x800.jpg

A humort azonban nem csak a zsidóság kifigurázása adja, hanem a szerelmi szál is. Önmagában is megállná a helyét ez a többnyire mesei elemekkel megfűszerezett komédia: kezdve azzal, hogy csak az veheti feleségül Portiát, akinek sikerül azt a ládát kiválasztania, amelyben a lány képmása fekszik. Bach Kata igazán élvezetes alakítására azonban csak ezután kerül sor, a házasságot követően férje után utazik, hogy a bíróságon férfinak és ügyvédnek kiadva magát segítsen Antonio perénél. Egy színésznő számára mindig nagy ajándék egy nadrágszerep, ezt pedig Bach Puzsa Patríciával karöltve meg is hálálja. Mindketten brillíroznak a karaktereik szélsőségében (előbbi inkább a dráma, utóbbi a humor tekintetében), épp úgy, ahogyan partnereik, Telekes Péter és Varju Kálmán. Telekes a hősszerelmes Bassanio szerepében eleinte tisztességgel hozza a figurát, kicsit úgy tűnik, mintha Antoniót is csak kihasználná, de a későbbiekben kiderül, hogy igaz és mély barátsággal viseltetik a férfi iránt. Varju Kálmán Gratianóként kiváló nőcsábász, Bassanio tökéletes ellentétje, aki remek alakításával, lazaságával az előadás csúcspontjává válik. A két szerelmes pár történetet kissé hirtelen és lezáratlanul ér véget, a gyűrű megőrzése körüli mizéria ugyanis teljesen felesleges konfliktusforrás. (Még akkor is, ha az adott szó kontra emberség kérdéskört szimbolizálja ez is.)

6e30bd6ffb2f81a5e857a15f3e3bf9c0f2989bc9_rb_1000x800.jpg

Nem ennyire izgalmas, ugyanakkor sokkal megindítóbb a harmadik szerelmi szál, amely a fiatal Lorenzo (Józan Lászlót ismét egy hozzáillő szerepben lehet látni) és Shylock lánya, Jessica (Balázsovits Edit őrlődése az apja és a szerelme között igazán szívszorító) között szövődik. Mellettük feltűnik még a színen Orosz Ákos és Csapó Attila, akik tisztességgel eljátsszák a szerepüket, de pont a karaktereik egysíkúsága okán nem ezzel az alakításukkal fognak bevonulni a színháztörténelemben. Karácsonyi Zoltán megint megcsillogtatja kiváló humorérzékét Solanio szerepében, akit Shylock embereként látunk először, a történet végére azonban Bassanio szolgálatába áll.

093102ec44f138289b97452fc08e9c1f97e51bff_rb_1000x800.jpg

Szeretem az olyan előadásokat, amely olyan kérdéseket boncolgat, amit utána hosszan meg lehet vitatni a társainkkal, hogy ki hogyan látja az adott szituációt, ki melyik szereplőnek ad igazat. A velencei kalmár pedig pont egy ilyen darab. Tökéletes kikapcsolódást nyújt arra a két és fél órára, amit eltöltünk a színházban, ha jegyet váltunk az előadásra. A színészi játékot is öröm nézni, a történet könnyedén követhető, de vigyázzunk, mert sokáig gondolkodásra késztet minket.

Írta: William Shakespeare
Fordító: Nádasdy Ádám
Díszlet: Valló Péter
Jelmez: Benedek Mari
Zene: Melis László
Rendező: Valló Péter

A bemutató időpontja: 2016. március 9. – Pesti Színház

A cikk a 2018. november 3-án, 19 órakor kezdődő előadás alapján íródott.

A bejegyzésben található előadás-fotók a Vígszínház oldaláról származnak (fotók: Dömölky Dániel)